Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1913

E jövő érdekében fáradozott kora ifjúságától kezdve maga is nemcsak a katedrán, hanem mindenütt, ahová rátermettsége és buzgalma alapján a közbizalom állította. Huszonöt éven át vezető tanára volt a főgimnáziumi ifjúság önképzőkörének; egyházközsége már régóta presbiterré választotta ; élénk részt vett a város ügyeinek inézésében, mint a képviselőtestületnek választott tagja s több cikluson át iskolaszékének elnöke ; ugyancsak elnöke volt a Szabolcs- vármegyei Bessenyei-Kör irodalmi választmányának, ezenkívül megbecsült tagja a kaszinó választmányának, egy szövetkezet igazgatóságának s egy részvénytársaság felügyelő-bizottságának. Megalapította a Gömör-Kishont, szerkesztette annak idején a Rozsnyói Híradó és a Nyíregyházi Hírlap hetilapokat, s minden cikkében a közérdeket szolgálta magvas gondolataival és lendületes tollával. Gyöngyösiről, Bessenyeiről s A nemzeti játékszínről írt tanulmányai, úgyszintén ifjabb korában írt költeményei a dilettánsokat messze túlhaladó elmélyedésre és műgondra vallanak.

A közügyek harcosát gyászoló intézmények sorában mégis a tanárság érezheti leginkább a csapást, mert áldott lelkű, jókedélyű, őszintén szerető és szeretett kartársat vesztett el benne. A temető csak egy sírral lett gazdagabb, mikor az ő hamvait magába fogadta ; a mi családunk azonban sokkal fölérő, nagyrabecsült tagjával lett szegényebb, kinek hiányát sokáig megfogjuk érezni.