Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1911
nagy része tele volt téves adatokkal és szándékos elferdítésekkel, mint a hogy ma is hajmeresztő rágalmakkal szórják tele nemzetiségi honfitársaik olykor-olykor Európa hírlapjait. így tehát természetes, hogy a svéd nép nem sokat gondolt a tőle oly nagy távolságra fekvő „Barbárja“ lakóival. Az 1848-iki forradalom, mely egész Európán végig sepert, Magyarországot is közelebb hozta Svédországhoz. A jogot akaró bátor harc messze országokból vonzott lelkes, erős izmu ifjakat Magyar- országba. Ezen kalandvágyó merész idegenek között akadt egynéhány svéd katona is, kik dicsőséggel küzdték végig a szép, de gyászos harcot, és hazatérve barátokat, lelkes híveket szereztek honfitársaik körében úgy a magyar népnek, mint a magyar irodalomnak is. Petőfi megjelenése Svédországban szoros összefüggésben van ezen derék svéd szabadsághősökkel. Az elsők között kell megemlítenem Carl Westerberg hadnagyot, aki, miután dicsőséggel szolgált a dán hadseregben, értesülve a magyar szabadságharc kitörése felől, eljött Magyar- országba és belépett Görgey vezérkarába, mint huszárkapitány.1 A harcok napjaiban is küldött nehány tudósítást a svéd újságoknak és midőn később visszatért hazájába, mindenkor a legnagyobb méltánylással emlékezett vissza azon nehéz hónapokra, melyeket a hősiesen küzdő magyarok közt töltött. Minden valószínűséggel az ő lelkes tudósításának köszönhetjük azt az érdekes és a magyar szabadsághősöket oly annyira dicsőítő cikket, mely a „Nya Skaanska Correspondenten“ című svéd újságban jelent meg 1849-ben „Ungrarne“ (A magyarok) cím alatt. Az a rokonszenves hang, mellyel a szabadságharcunkat méltatja, igazán megérdemli, hogy nehány sorát fordításban is közöljem. „Annak a népnek, amely szabadságának hősies védelmezésével egész Európa szimpátiáját ép úgy megnyerte, mint egykor a lengyelek, immáron nemcsak régi elnyomói az osztrákok ellen kell küzdenie, hanem kelet barbárai (az oroszokat érti) ellen is, kik sűrű csapatokban vetették rá magukat a nemes magyarokra . . .“ „Értesítést kaptunk egy svéd hazánkfiától, aki mint önkéntes szolgált az országszerte híres Zrínyi seregben és hosszabb ideig lakott i- 4 — i V. ö. B. Schöldström Damer och knektor c. könyvét. 1902 237—8 old.
