Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1910
10 git, vagyis hogy a katód-sugarak az üveget fősz for eszkálásra késztetik. Meggyőződhetünk arról is, hogy a katód-sugarak az üvegen — a közönséges fényre oly jól átlátszó testen — nem tudnak keresztülhatolni. Állitsuk ugyanis a cső elé az L üveglemezt, akkor azt látjuk, hogy az teljesen sötét marad, pedig ha a katód-sugarak keresztül jönnének a vákuum-cső falán, akkor érnék ezt az L lemezt s foszforeszkálásra késztetnék. Gyakran tapasztalták, hogy a vakuum-cső fala ott, ahol a katód-sugarak érik, erősen felmelegszik; ezen hőhatás kísérleti igazolására Crookes a 2. ábrában látható csövet szerkesztette. A K homorú katód görbületi középpontjába állított P platina-lemez élénk fehér izzásba jön, ha a K és E elektródok közölt megfelelő irányú elektromos készüléket hozunk létre. Megismerkedtünk eddig a katód-sugarak legszembeötlőbb tulajdonságaival s láttuk, hogy azok több esetben a fényével megegyeznek. Nevezetes különbség közöttük azonban az, hogy a katód-sugarak az üvegen s más, a fényre nézve igen jól átlátszó testeken nem tudnak áthatolni; tehát a Crookes-csövekben is ott végződnek, ahol az üvegcső falát érik, s épen azért keletkezési terükből őket kivezetni nem lehetett; így tanulmányozásuk igen nagy nehézségbe ütközött s csak lassan haladt. Azonban 1892-ben Herz észrevette, hogy igen vékony alumi- nium-hártya a katód-sugarakat átereszti; ennek alapján Lénárd szerkesztett egy olyan csövet, amelyből a katód-sugarak kive- zethetők a szabad levegőre. Ilyen Lénárd-csővel végeztem kisérleleimet. A katód-sugarak a szabad levegőn. A 3. ábra a kísérleteimnél használt Lenard-csövet mutatja. A anód egy 3 cm. átmérőjű aluminium-henger s B árambevezető kapoccsal áll fémes összeköttetésben. Ezen henger tengelyén C-től kiinduló vastagfalu üvegcsőbe zárt aluminium-drót húzódik végig s körülbelül 15 cm.-nyíre az 2. ábra.
