Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1908
4 ezeket a tiszta humanizmus láncával fűzte magához, s így több barátja és tisztelője volt, mint másnak irígye vagy ellensége. A feltűnést kerülő, mégis általánosan ismert, csendes, mégis hasznos munka harcosát vesztettük el benne. Tiszta, nemes jelleme tökéletes összhangban volt gazdag kedélyvilágának minden megnyilatkozásával. A maga igaza mellett állhatatosan kitartott, a másét ritkán támadta, s inkább hallgatott, ha attól lehetett tartania, hogy megbántja embertársát. Eleven temperamentumával szívesen vett részt minden őt érdeklő eszmecserében, amelynek folyamán, jóhiszeműségének tudatában, nem egyszer boszankodott is, de tartósan sohase haragudott. Útjába nem állt senkinek, földi javakra nem tört; érvényesülni sohase akart, a kapaszkodást másokra bízta. Békében akart élni mindenkivel, elsősorban önmagával; lelkiismeretének nyugalmát semmiért fel nem áldozta volna. Szíve a családjáé, lelke az iskoláé, munkássága a közérdeké volt. Boldogságát otthon, helyét a kathedrán kereste és találta meg; megmaradt idejét és erejét több közintézmény, különösen az egyház, követelte és foglalta le magának. Mi a magunk végtelenül fájó érzelmeinek közepette is hálával adózunk a gondviselésnek azért, hogy őt a magunkénak nevezhettük; mert Mészáros Ferenc valóban egész ember volt, kit hozzátartozóinak vígasztalhatatlan fájdalma, tanítványainak igaz hálája, kartársainak szerető visszaemlékezése és minden ismerőjének őszinte részvéte kísért el sírjához.
