Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1906
9 lehetősége között : vagy a török segítségével a németet, vagy a német segítségével a törököt kiűzni s úgy látni hozzá a nemzeti függetlenség teljes visszaszerzéséhez. A szerencse a németnek kedvezett, a török Thökölyvel szemben hűtlennek látszott, s ez volt döntő az olyan becsületes kurucok szemében, akik nem azt nézték, hogy ki vezeti őket harcba és ki ellen, hanem, hogy melyik harc vezet közelebb a nagy célhoz, a magyar haza felszabadításához. A második mohácsi s a zentai csata csak fokozhatta a reményt és lelkesedést s a Habsburgház örökös királyságának elismerése nem az uralkodó ház hatalmán való elkábuláshól, hanem inkább a nemzet őszinte, becsületes loya- litásának sugallatából eredt. Akkor támadt talán az a remény, hogy Habsburg uralom alatt i lehetséges a független Magyar- ország. Mennél rózsásabb volt a remény, annál rettentőbb kell, hogy lett légyen a csalódás Hát még, mikor Caraffákra volt hízva, hogy a nemzetet kiábrándítsák! A kiábrándulás meg is történt. Nem a véletlen ötletszerű lépése volt, hogy Rákóczi Ferenc esküt tett, hogy a kardot le nem teszi, míg az ország teljes függetlenségét ki nem vívja. „Ne liigyj magyar, a németnek!* a magyarságnak a legmélyebb meggyőződésből fakadó credója lett. Bocskay, Bethlen, Thököly dicsőséges küzdelmeinek gyümölcsét, a német hitegetésnek való felülés sorvasztotta el, s a magyarság, mikor Rákóczi Ferenc alatt, a nemzet áldozatkészségén kívül a francia barátságban is bízva, újra fegyvert fogott ősi ellensége ellen, nem tehetett egyebet, mint hogy választott vezérével esküt tétetett, hogy nem fog fél munkát végezni, miként elődei. Rákóczi vezérszerepe tehát, családjának nagy múltja mellett, elsősorban a magát mindenáron fenntartani akaró nemzet közös szent érzéséből fakadt: szabadító kellett, s a nemzet ő benne látta Isten küldöttjét, s ő maga, mint emlékiratában bevallja, szintén hitt e küldetésben. A nemzetnek is, neki is igaza volt. 0 érezte legjobban, hogy a német nevelés, a német házasság nem tudta szívét e nemzettől elszakítani; a nemzet ennek tanúja volt. Hogy ne hitt volna benne, a boldogtalanok hitének teljes odaadásával, teljes rajongásával?! /
