Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1901

41

Olt volt mind az, akit meghitt a király s kegye illet, — Várják a lakomát, bársony köreveire feküdvén. —

Kristálytiszta vizet hord széjjel a szolga közöttük,

Mossák meg kezeik; felraknak lágy kenyeret, bort —

Sürgő szolgai had szaporán ím hordja az étkek Nagy számát s ügyesen, vidáman tölti be tisztét. —

Egyik az étellel kínál; másik poharat tölt;

Erre — meg arra röpül, nyüzsög és mozog .... ez hivatása.

Fürkésző szemmel Júlust vizsgálja Latinus . .

Arczát, szép modorát bámulja; komoly szava tetszik, Megfontolva beszél; koraérett lelke csodálat!

Oly szivesen cseveg el vele! Majd kebelére ölelve,

Forró csókjaival halmozván gyermeteg arczát.

Feltűnően örül .... Boldognak mondja szülőjét,

Kit kegye isteninek megajándékoz vala véle!

509—523.

Vége a nagy fénynyel terített lakomának ; a hosszú,

Lassan múló éj társalgással rövidebb lesz. —

Trójának szomorú sorsát és gyászos elestét,

Pellasgok népét említik rendre beszédben;

Majd a közöltök folyt ádáz harczok riadalmai Mondják el híven: hol, melyik sorhada állott?

Hol szállott legelőbb gyilkos nyíl légbe közöltök?

Melyik hős fél mert legelőször rontani harczba ?

Villámgyors kardját ki merité vérbe először?

Főleg a trójai hős és véle Latinus örömmel Mondják el Latium regehőseinek csodatetlit. —

Szép Latium neve honnan eredt? Elmondja Latinus:

Itt bujkált egykor trónjától fosztva Saturnus Ennek a szép honnak hegy-völgyeiben ; Jupiternek Bősz dühe űzte el őt; s a hegyeknek kósza lakóit Rendbe-szedé; törvényt, bírót rendelt fölibök; sőt Hasznos földművelést, szol löt. nemesitni tanított. —

S Atlas lányától, az Elektrától született nagy Dárdán, — Jásusnak megölése után — kele útra Phrygia városihoz, Corytumbol, népe javával,

Büszkén vitte a sast, atyjától, nagy Jupitertől Kapva ajándékúl, jelvényül Trójaiaknak,

S hogy nevezők ezután magukat már „Trójaiaknak.“

529—549.

Ilyenek és egyebek lelkes mondása között folyt El gyorsabban az éj; az idő múlt; nyájas örömhang —