Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898
7 A századéves küzdelmek és szenvedések annyira elcsigázták a nemzetet, hogy a béke s a bizalom megnyerésének kedvéért mindent megtett, a mit Becsben óhajtottak. Nemcsak az uj politikai, kormányzati és igazságszolgáltatási intézményeket készséggel állította fel az ország, de ép oly szó nélkül irányította mellének a kést, mely nemzeti életereit volt hivatva ketté metszeni. A királyi kormányszékek nyelve a latin lett, minthogy Becsben értették e nyelvet. Ámde a vármegye folytonos érintke' zésben volt ezekkel s igy a megyén is különösen törvénykezési nyelvül ezt kellett behozni, csakhogy ép ezért lett aztán az iskolák nyelve is tisztán latin. S igy a ki iskolázott művelt ember akart lenni Magyarországon, az itt az iskolában csakis latin műveltséget szerezhetett. Ha másféle műveltséget is akart, akkor vagy a házába hozatott idegen, német, franczia mestereket, vagy kiment, illetve kiküldte gyermekét a külföldre s ott szíttá magába az idegen érzést, csodálta a nyugati népek nagy előrehaladását s fordult el gunynyal, legjobb esetben szánakozva az elmaradott szegény magyar nyelvtől s azoktól, kik a czigány vagy paraszt dialektust beszélik, amint nyelvünket abban a szomorú korban műveltebb körökben nevezni szokták. A latin nyelv uralomra jutásával kezdődik a magyar nyelv pusztulása. Latinul tanítanak, latinul írnak könyveket, latinul perelnek, latinul szónokolnak. Észrevétlenül terjed el e szokás, de terjed föltartóztatliatlanul; annyira, hogy midőn a veszedelmet észreveszi nehány jobb hazafi, akkor már a legtöbb maga is azt tapasztalja, hogy a magyar nyelv el van maradva a kortól, hogy az többé nem alkalmas sem a művelt társalgásra, sem a költészet és tudomány művelésére. S ez a szörnyű felfogás lassanként jobban és jobban hódit; a legjobbak ennek a lidércznyomása alatt búsulnak és rezignálnak; a legtöbbje nem is búsul, nem is gondolkodik róla, oly természetesnek tartja, oly hideg az anyaföld lelke, a nyelv iránt, hogy a latin nvelv mellett zeng dicsőítő hynmusokat a magyarral szemben. S nincs, aki az ilyenekkel szembe szálljon. Mindegyre általánosabb lesz a hit, a meggyőződés, hogy a magyar nyelv, sőt vele a magyar nemzet végleges elpusztulása, csak idő kérdése már. Avagy tán erről sem gondolkoznak, hanem élnek.
