Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898

7 A századéves küzdelmek és szenvedések annyira elcsigázták a nemzetet, hogy a béke s a bizalom megnyerésének kedvéért mindent megtett, a mit Becsben óhajtottak. Nemcsak az uj po­litikai, kormányzati és igazságszolgáltatási intézményeket kész­séggel állította fel az ország, de ép oly szó nélkül irányította mellének a kést, mely nemzeti életereit volt hivatva ketté met­szeni. A királyi kormányszékek nyelve a latin lett, minthogy Becsben értették e nyelvet. Ámde a vármegye folytonos érintke' zésben volt ezekkel s igy a megyén is különösen törvénykezési nyelvül ezt kellett behozni, csakhogy ép ezért lett aztán az iskolák nyelve is tisztán latin. S igy a ki iskolázott művelt ember akart lenni Magyarországon, az itt az iskolában csakis latin műveltséget szerezhetett. Ha másféle műveltséget is akart, akkor vagy a házába hozatott idegen, német, franczia meste­reket, vagy kiment, illetve kiküldte gyermekét a külföldre s ott szíttá magába az idegen érzést, csodálta a nyugati népek nagy előrehaladását s fordult el gunynyal, legjobb esetben szánakozva az elmaradott szegény magyar nyelvtől s azoktól, kik a czigány vagy paraszt dialektust beszélik, amint nyelvünket abban a szomorú korban műveltebb körökben nevezni szokták. A latin nyelv uralomra jutásával kezdődik a magyar nyelv pusztulása. Latinul tanítanak, latinul írnak könyveket, latinul perelnek, latinul szónokolnak. Észrevétlenül terjed el e szokás, de terjed föltartóztatliatlanul; annyira, hogy midőn a veszedelmet észreveszi nehány jobb hazafi, akkor már a leg­több maga is azt tapasztalja, hogy a magyar nyelv el van ma­radva a kortól, hogy az többé nem alkalmas sem a művelt társalgásra, sem a költészet és tudomány művelésére. S ez a szörnyű felfogás lassanként jobban és jobban hódit; a legjobbak ennek a lidércznyomása alatt búsulnak és rezignálnak; a leg­többje nem is búsul, nem is gondolkodik róla, oly természe­tesnek tartja, oly hideg az anyaföld lelke, a nyelv iránt, hogy a latin nvelv mellett zeng dicsőítő hynmusokat a magyarral szemben. S nincs, aki az ilyenekkel szembe szálljon. Mindegyre általánosabb lesz a hit, a meggyőződés, hogy a magyar nyelv, sőt vele a magyar nemzet végleges elpusztulása, csak idő kér­dése már. Avagy tán erről sem gondolkoznak, hanem élnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom