Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898
8 Magyarországon egy napról a másikra, nem lelkesedvén többé a múlt dicsőségén, s nem nézve a kétes jövőbe sem? . . . Ennek a nemzeti pusztulásnak legszembetűnőbb bizonyr téka, hogy a XVIII. század hét első évtizedében összesen sokkal kevesebb magyar nyomtatvány jelent meg, mint a XVII. század első harmincz esztendejében. Például 1766-ban 25 magyar nyomtatvány jelenik meg hazánkban összesen; ezek között csak egy nagyobb munka, Bőd Péter Athenas-a; a többi 24 közül csak 7 munkácska világi tartalmú. ■ Sivár, nyomorult korszak ez. Ráillenek a Gyulai szavai: „A csapások legnagyobbika sulyosodott reánk, szellemünk haldoklott, önérzetünket vesztettük el, méltóságunkról feledkeztünk meg, elaljasodtunk . . . Csak névben élünk már s nem voltunk nemzet ... A leggyalázatosabb halál várakozott ránk, mely nemzetet érhet, a végelkorcsosodás, az öngyilkosság halála.“ 2. E gyáva kornak a harsonása Bessenyei György. Nem Josue ő, aki midőn kürtjébe bele fú, leomlanak a hatalmas falak, a nemzeti közöny eddig bevehetetlen bástyái; se nem Caesar, a ki jön, lát és győzedelmeskedik; sem Voltaire és Rousseau, akik a nagy forradalomnak, hogy úgy mondjuk, értelmi szerzői voltak. Úttörő Bessenyei, aki nehéz munkát végez; fejszecsapásokkal döntögeti az őserdő óriásait, ásóval és csákánynyal bontja, irtja a sűrűt, hogy tovább lehessen előre törni, s midőn élte alkonyán visszatekint a nagy munkára, minden öröme csak annyi lehet, hogy a közöny őserdeje helyett itt-ott a hazában az önbizalom és remény oázisait s a magyar kultúra zsengéit szemlélheti. S habár „elfeledten hal meg, koszo- rútlanul,“ mégis boldogan hunyja le szemét, mert látja, hogy amiért ő annyi éjét virrasztóit álmatlanul, oly sokat fáradott reménytelenül, nyelvünk és irodalmunk: immár a kezdet nehézségeivel megküzdött s a fejlődés azon fokára jutott, amelyről nem lehet többé kiszáradás. A nyíri homok, Szabolcsvármegye adta e férfit az irodalomnak. Ez ősmegye, mely Szabolcs ivadékait nevelte a hazának, mely ott volt minden nemzeti küzdelemben, melynek haj-