Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898
18 tani — láttalak, csak fúdd meg hangos sípodat s ébreszd fel zsibbadt érzékenységeinket; én majd a mekkai koporsó télé vezetvén vasas seregemet, a Duna partján megállók s onnét kettőztetem furulyádnak győzedelmes hangjait.“ „E sorok — írja Beöthy Zsolt — mint a Bessenyei György Társaságának, báró Orczy Lőrincz költői levelezéseinek és a Holmi-nak számtalan helye, bizonyságot tesznek, milyen erős kapocs volt e nehány itju katonatiszt szívében a hazaíiság és Írói dicsőség kapcsolatos eszméje . . . hevök annyira igaz volt, hogy ma, több mint száz év múlva is érezzük melegét . . . Nem a régi Magyarországnak képezik egy szigetét az új élet áradatában, hanem az újnak első, nagyra menendő telepét.“ E telepnek lelke Bessenyei, ki, mint hallottuk, az őrszobában is olvasott. Ha társaival volt vidám pohárszó mellett, akkor sem engedte, hogy a társalgás léha dolgokról menjen; irodalom, művészet, hazai viszonyok, egymás terveinek megbeszélése, lelkesítés és lelkesedés, ezek képezték tárgyait a társalgásnak. És sikerült is a társakat munkára, különösen pedig arra bírnia, hogy eszméit megkedveljék és egymás közt s a hazában izgassanak azok mellett. Egyikök sem volt lángész, de valamennyiben volt lángoló érzés. S az a nehány fordítás és eredeti költemény mindenekfelett a sűrű, izgató levelezés nagy hatással volt a hazai irók megszólalására, Bessenyei eszméinek terje^ désére. Mégis ebben ő munkálkodott legerősebben. Legelőször drámával lép fel; 177á-ben Agis jelenik meg Mária Teréziának ajánlva. Ezután jönnek a magyar tárgyú tragédiák: Hunyadi László, Buda tragédiája; majd a Philosophus s a kéziratban maradt Lais vígjátékok. Mért lép fel épen drámával Bessenyei? Hiszen a magyarnak nincs még színháza, sőt még színésze sem! Mégis könnyen megérthető, ha tudjuk, hogy az ő mesterei a franczia klasszikusok voltak. Corneille, Racine, Moliére s mindenekelőtt a felvilágosodás nagy szelleme, Voltaire. Korántsem éri utói őket, de nem is szolgai utánzójuk. A drámával is a főczélt szolgálja: nyelv és nemzet művelést. A franczia klasszikusok mind ó-kori tárgyakat dolgoznak fel tragédiáikban; ime Bessenyei csak egyik
