Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898
10 műveltséggel, mint a mennyit otthon és a kollégiumban szerezhettek. Bessenyei bírt. tán a legkevesebbel. 0 csak nehány esztendeig volt Sáros-Patakon, azután hazakerült a berczeli udvarházba, ahol összes lelki tápláléka annyiból állt, hogy néha-néha hazafias panaszokat hallott az apja házába járó kurucz-érzelmü szabolcsi nemesektől. A zsoltárok és vasárnap hallott prédiká- cziók egészítették ki a világi dolgokat. Egyébként a daliás fiú a nemesség akkori életmódját folytatta; vadászott, mulatozott bor mellett, víg czimborák között és ha szükség volt, körülnézett a gazdaságban. így éri őt az a szerencse, hogy Bécsbe viszik kir. testőrnek. Daliás ifjú volt, az otthoniak büszkék voltak rá. Bécsben is bámulták, a hol megjelent. A bécsi előkelő köröknek két okuk volt a bámulásra: Bessenyei daliás szépsége és — tudatlansága, felszeg, ügyetlen viselete. Hát bizony a mi hősünk mozdulni sem tudott a fényes parketten. Midőn először látta a szép királynő, összecsapta kezeit s azzal fordult a főudvarmesteréhez, mint hozhatnak az ő udvarába ily tudatlan és ügyetlen embereket. De szeretetreméltó is volt dorgáló szavaiban, mert máskülönben örült a délczeg termetű, szép arczu fiúnak. Ha mások csak észrevették, ő érezte is nyomasztóan, ami benne hiányos volt. Ez az érzés a közönséges lelket ellenségévé tette volna az új környezetnek s legfőbb vágya leendőit kiszabadítani magát a nyűgből, a melybe a sors juttatta. Manapság is igy van ez. A falusi ripők, ha művelt körbe kerül, azt okozza a nyomasztó, kellemetlen érzésért, a mely lelkét elfogja, nem magát, nem saját lelke durvaságát s ott hagyja és kigúnyolja azt a társaságot, amely szerinte nevetséges, pedig tulajdonképen csak finom és művelt. Bessenjei nem ily közönséges lélek volt. Tiszta erkölcsi felfogásával megijedt önmagától, erkölcsi erejével elhatározta, hogy felküzdi magát azokhoz, akik között élnie kell. De egyebet is érzett és gondolt. Tudta és érezte, hogy hazájában ezeren és ezeren vannak igy s hogy egész nemzete a nemzeti műveltségnek kedvezményeitől oly messze áll, mint a mily messze állt. ő akkor a francziák és németek nagy műveltségétől.
