Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898
11 Ez az érzés még nyomasztóbb volt lelkére. S megszületik benne a gondolat, nemcsak magát művelni, de egész nemzetének kulturális emelkedését elősegíteni. A helyett, hogy a vidámság városában, Bécsben, szórakozásba ölné lelke hánykódásit, az önmaga iránti kötelességek érzete mellett még erősebben támad fel szivében a nemzeti érzés, s a hazafiúi kötelesség tudatává erősödik: „E szó, bazafiság, oly kötelességet tészen, mely alól a világon semminemű dolog, ok, idő, alkalmatosság fel nem szabadíthat.“ így szól erről ő maga Holmi-jában. Önképzésére pedig ezeket mondja, midőn azt látja, hogy a tudatlanok közé sorozható csak: „Eszembe ötlik, hogy tanulni kellene, mert jó holmit tudni — tanulni kezdek és egyhuzomba tizenegy esztendeig ölöm magam.“ Ez a két eszme, melyek egymásból folynak, lesz az ifjú Bessenyei vezércsillagává: önművelés és hazájának a műveltség színvonalára való emelése. Ez a két eszme izgatja, teszi munkássá napjait, ez bátorítja a kétségek közt, erősiti reményeiben, bizalmában, e két eszme ad neki erőt, hogy héroszok munkáját vigye végbe: csináljon a vadonból virúló, termő mezőséget. Bizalmát, reményét növeli az a tudat, hogy nemzetének ritka természeti adományai vannak, melyeknek kifejlesztése csak a kedvező körülményektől függ. „Milyen keserves dolog — írja ismét a Holmi-ban — a magyar ifjúságot nézni ott, a hol most van: ha meggondolja az ember a helyet, a hol különben lehetne. Soha nemzetünket, a mi csodás tüze van és természet szerint való nagy elméje, semmi egyéb nemzet e világon az emberi okoskodásnak, észnek, tudománynak s mesterségnek mívébe felül nem haladná. Katona, íilozófus, tanácsos, kereskedő, törvénybiró, minden csaknem egyebek felett lehetne.“ S mi légyen alapja a nemzeti műveltségnek? A nemzeti nyelv és gazdag irodalom. Ezt látja mindenütt. A klasszikus korban úgy, mint az ő idejében. A görögök, rómaiak politikai nagysága egy időbe esik tudományuk és művészetök virágzásával; az állami nagyság szétfoszlott, de művészetök fénye ezredévek mélységén túl ragyog. A franczia gloir első korszaka szintén összeesik a nemzeti irodalom és művészet fejlettségével. Ezek állnak példakép az ifjú testőr előtt, ki tán lelkes ábránd