Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1897
23 Alkotmányától, nyelvétől akarták megfosztani; ki akarták vetkeztetni viseletéből, s magát az országot az örökös tartományok sorába akarták olvasztani. Üldözve volt a vallásos meggyőződés, nem létezett lelkiismeret szabadság, nem volt szabad a gondolat, a szó. s a magyar nemzetet a politikai és vallás- szabadság lángoló szeretete hat Ízben hozta azon kényszerhelyzetbe, hogy a hatalommal szemben magát fegyverben látta. És szomorúan jellemző, — amint egy írónk helyesen jegyzi meg, — hogy a magyar szabadság és alkotmányosság minden barátját épen e szabadságharczokhoz fűzik a legdrágább emlékek. Szánt-szándékkal használtam fentebb e kifejezést, hogy a hatalommal szemben fogott e nemzet fegyvert több ízben, s nem a király ellen. Úgy van. A dinasztikus érzés, kedves ifjúság, történelmi fejlemény a magyar nemzetnél, mely mélyen be van oltva minden magyar ember szivébe. E dinasztikus érzésből magyarázható aztán, hogy a magyar forradalmak soha sem irányultak a trón birtokosa ellen, de mindig kivétel nélkül, mindig a király tanácsadói, a hatalom kezelői voltak az ok, az alkalom, vagy az ürügy, hogy ellentét támadjon a korona és nemzet között. De felderült egy jobb kor hajnala. Mikor már ellenfeleink azt hitték, hogy megásták sírját az élő nemzetnek, mikor már sokan eltemetettnek hitték a magyart: az elnyomatás, a nemzetölő germanizálás napjaiban, a nemzet kebelében egyszerre csak hazafias szózat hallatszik. Nehány lelkes hazafit, s ezek között elsőként vármegyénk nagy fiát: Bessenyei Györgyöt, megragadott az elmaradottság és szégyen érzete s hirdetni kezdik előbb magán körben, majd a nyilvánosság terén, hogy a nemzeti lét főpajzsa a nyelv és sürgetik annak buzgó művelését. Majd termékeny talajra találnak hazánkban is a nagy franczia forradalom által hirdetett, államot és társadalmat alapjaiban átalakító reformeszmék, úgy, hogy az 1790-dik ország- gyűlés idejében már vagy 300 politikai és vallási röpirat jelent meg, mely röpiratok majd több, majd kevesebb szenvedélyességgel vitatták hazánknak a korszellem által követelt és szükségesnek talált reformálását,; és sem a Bécsből gyakorolt nyomás, sem a censura nem volt képes az áradatot feltartóztatni;
