Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1897
24 sőt az új eszmék hívőinek száma mindegyre szaporodott, s az Európát alapjaiban megrázkódtató világesemények hatása alatt, a politikai élet terén is találkozunk öntudatos törekvésekkel, mely törekvéseknek képviselői nyíltan kezdik ostromolni azt a gyászos politikát, mely hazánkra csak terheket rótt s minden tekintetben nemzetellenesnek mondható volt. De bekövetkezett Napoleon bukása, s Európának hatalmasai a népek által hozott óriási vér- és pénzáldozatoknak mintegy megjutalmazásául, s a mint hirdették: azok érdekében, megalakították az u. n. „szent szövetséget“, melynek nyomában ismét az önkény, a zsarnokság jár, mely önkényből s absolutismusból hazánknak is nagy mértékben kijut, minek közvetlen eredménye mihamar az lett, hogy az országgyűlést össze nem hívták, a rendek által évek óta sürgetett rendszeres reformok az országos levéltár poros fiókjaiban hevertek, a megyék hallgatásra kényszerittettek, szóval: mély csend borúit az országra, úgy, hogy a bécsi kormány már azt hitte, hogy a magyar nemzet százados szívóssága meg van törve, hogy a magyar nemzeti szellem haldoklik, s a nemzet önérzete elveszett. A nemzet azonban megmozdult. A magyar nemzet élni akart, szabad akart lenni. Megnyílnak újra a vármegyék tanácskozó termei, mely termek a szabad szótól visszhangoznak újra s ezek hatására egymásután készülnek az ország sérelmeit magukban foglaló feliratok. Félre teszik a törvénybe ütköző rendeleteket, sőt egyes vármegyék határozottan tiltakoznak az önkény s tüntetnek a királyi biztosok ellen. Végre Ferencz király 1825-re országgyűlést hirdetett Pozsonyba, mely ország- gyűléssel újabb korszak virradt hazánkra. Megalakul ismételten a reformbizottság, szervezkedik a szabadelvű ellenzék s megkezdi működését a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos Ítélete szerint a magyar históriában úgyszólván az egyetlen államférfm, kinek százados hatásra számított fellépése sem idő előtt, sem későn nem történt. A rendek többsége azonban nem osztozott Széchenyi terveiben s úgy ezen, mint a következő 1830. és 1832—36 dik évben tartott ország- gyűléseken a reformokat ismét elodázta, több reformjavaslatot megbuktatott; igy bukott meg a vallásszabadság elvét sürgető
