Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1897
Thyrsis. Nem vártál egyebet korsó tejnél s e lepénynél Evenként Priapus, ki szegény kertekre vigyázol; Márványszobrocskád vala eddig, másra nem is telt: Ám a jövő ellés sikerüljön: aranyra cseréllek. Coryclon. Hyblai mézfűnél édesb gyönyörű Galatheám, Akihez a hattyú se fehér s nem karcsú a repkény: Jöjj, ha akolba megyen jóllakva megint be a nyájam, Jöjj, hacsak egy piczikét gondolsz Corydonra, keresd fel! Thyrsis. Éu pedig úgy keserűbb legyek a sardinai fűnél, Durvább mint a tövis, s ne legyek becsesebb a hínárnál Hogy ha egy esztendő van olyan hosszú, milyen e nap. Lódulj már te falánk bikafaj, ha tudod, mi az illem ! Corydon. Álomnál szelidebb füvek és ti mohos patakocskák, És ti szederbokrok, hűvös árnynyal omolva feléjük: Védjétek juhaim nyár-fordúláskor a naptól, Itt az erős hőség, már szerte rügyeznek az ágak. Thyrsis. Tűzhely ez itt mindig tele tűzzel s gyantafenyűvel, Itten örök feketék mindütt a koromtul az ajtók. Már mi csak úgy félünk Boreas zúzos hidegétől, Mint nyártól a csikasz farkas s patakocska a parttól. Corydon. Gazdagon áldva mered föl a gesztenye és a boróka, Fája alatt a gyümölcs szétszórva hever tömegestül, Most minden mosolyog, de ha elmegy a bájos Alexis, Itt hagyván hegyeink: a folyó is apadva kiszárad. Thyrsis. Szárazon áll az ugar, fű fonnyad a rossz levegőtől, Liber az árnyékot szőllődombokra nem adja. Ám Phyllis ha közéig, az egész berek újra kizöldül, Áztatván Jupiter földünk áldásos esővel.
