Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1896
Eei a Vesúvraí *) Pompéinek megszemlélése után erős vágy ébred az ember lelkében, bogy közvetlen közelről lássa azt az óriást, szemtől- szembe nézzen ördögi tűztől villogó félszemébe, a ki oly kegyetlen embertelenséggel söpör el városokat a föld egyik legbájosabb fekvésű tájáról .............szivtelenül tipor el virágzó m ezőket és teszi semmivé verejtékkel áztatott fáradságos munkáját ezereknek. Fel a Yezúvra! Lássuk ki ő, mi ő? Utunk a kultúra legszebb áldásai között indul meg. Gazdag gyümölcsös kertek, mosolygó gerezdekkel megrakott szőllőtőkék között halad tovább, melyeknek duzzadó bogyóit az illatos és tüzes „lacrimae Christi“-\é érleli a forró napsugár. Szinte hihetetlen volt eddig előttem az, hogy ennek a hamuval és kő- keménységü lávaréteggel bevont hegynek a lábánál a természet teremtő ereje oly dús energiával lép fel. Mintha ide akarta volna összpontositani alkotó hatalmát és kitartó küzdelemre kelne a halált szóró és mindent megsemmisiteni törekvő vulkán uralmával: olyan dúsan tenyésző életet tart fenn a hegy tövén. Kopasz, bibircses, éktelen orczáju aggnak lábainál térdepel egy viruló rózsaarczu ékes hajadon! Csodáljuk, bámuljuk ifjúságának szépségét, elmerengünk bájosan andalító remek ábrázatán; de a szánalom érzete támad fel keblünkben, ha elgondoljuk, hogy e csodás szépségű lénynek élete a rút öregnek egyetlen szemhunyoritásától függ csupán. Ma még ő is éldeleg az imádó gyermek bájain s holnap . . . megmagyarázhatlan szeszélyében, egy mérges leheletével talán örökre kioltja annak nagyreményű drága életét! *) Itáliában“ czim alatt szándékozik kiadni szerző a nmlt. vallás- és közoktatás- ügyi miniszter által rendezett 1891—ik évi olaszországi tanulmány út leírását, melynek fentebbi czikk egyik részletét képezi. Mintegy folytatása ez az 1895-ik évi „Értesítő“-ben megjelent „Nápoly és környéke“ ezimű leírásnak. I.
