Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1894

181 A Harmodios és Aristogeiton szobraiban ama kitüntető emlékek egyikét látjuk, melyeket a szabadságért annyira lelkesülő Athén honszerető fiainak oly bőkezűen állitott fel. A két szobor úgy tekintendő, mint a nemzeti szabadság martyrjainak emlékezetét megörökítő alkotás, kik hazájokat a tyrannok kényuralma alól szabaditák föl! E két szobrot sokáig küzdő gladiátoroknak tartották, mígnem a tudomány megállapította, hogy esek a 480-ban kr. e. Athénből Xerxes által elvitt, de Susa bevétele után N. Sándor által az Atheneieknek visszaadott szobrok utánzatai. A két alak szabadon áll; Ar. védő helyzetében alig észrevehetőleg hátrább áll. mig Harm, a tá­madó teljes erejével látszik lecsapni ellenére; idomaik e helyzetnek meg- felelőleg vannak remek felfogással és anatómiai ismerettel alakítva. Tény az. hogy Kritios és Nesiotes mindkettőt érczből alakitá 478-ban kr. e., de hogy ez utánzat kinek a művészetét dicséri, nem tudjuk. Említsem-e még Artemist (Diana) Orestes és Elektrát, a sokféle Jupi­tert, satyrokat, nymhpákat, amorokat, vagy a herculanumi színházban talált tizenkét múzsát. Siléneket és Hercules mindig jellemző s erőt kifejező szobrait és mellszobrait? Nem! Elbódul a fej, megtelik a lélek ennyi sok művészi szellem remekeinek láttára! A régi "bronzszobrok és tárgyak gyűjteményei között már csak úgy félcsodálkozással haladok végig, pedig ezeknek létrehozása kettős művésze­tet tételez fel: a modell-alakitás és a tökéletes kivitelt az egésznek minden részében. Négy terem dúsan megrakott állványai között hosszú időt tölthetne el a szakértő, de én a szembeötlőbb alakokban örömet találó laikus, csak félszemmel nézem a tánczoló Faunot, Narciss-t, a lantot-pengető, majd ijjat-feszitő Apollót, Plútót, Demokritost és az egyik teremben elhelyezett fegyvergyűjteményt. Nem mondhatnám, hogy nem érdekelnek ezek is, de még megfigyelő kevés lelkiképességemet az emeleten lévő tárgyak megszemlélé­sére takarítom meg s egyenesen a pompéi terracotta készítmények egyöntetű alakja között haladok át az emeletre. Ki győzné azt mind leírni, a mit az emelet dúsgazdag tárházában láttam, s ha megkisérleném, utitársaim méltán szememre lobbanthatnák a vádat, hogy a phantásia dolgozik bennem és a tárgyilagosság embere nem vagyok. Gazdag képtár, könyvtár, éremgyüjtemény, nápolyi-toskánai-bolognai műremekek, üvegkészitmények, bronztárgyak stb. vannak itt elhelyezve. Milliókat érő kincs; csak egyet-kettőt akarok felemlíteni közülök. A festőművészet történetét tanulmányozni akaróknak elég alkalmat szol­gáltatnak a gazdagon megrakott nagy termek, melyekben különben a képek elhelyezése nem a legszerencsésebb világításnak örvend. A bibliai tárgyú képek, leginkább Jézus életére és működésére való vonatkozással, a szentek, madonnák egész sora közt haladunk el. Moretto „Krisztusa a keresztfán“ kiválóan gondos munka szüleménye; Andrea Mantegna „St.

Next

/
Oldalképek
Tartalom