Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1894

182 Euphemiája“ a szinek oly ügyes összeállításáról tesz tanúbizonyságot, hogy az ember könnyen festett szobroknak tartaná plastikus kidolgozása miatt. Az én figyelmemet legjobban ragadta meg Corregionak, úgynevezett Zingareílá-ja. így nevezik e remek festményt azért, mert a madonna egy üde, szép, ifjú czigánynő alakjában van ábrázolva. Az eszme, melyet kifejez körülbelől a következőkben adható vissza. József, nejével és a gyermek Jézussal Egyptomba menekül. Mária az erdő Misében pihenőre ül le s az ölében szendergő gyermek fölé hajtja szép fejét; maga is elszunnyad. „Az árnyékos virágpázsilra, a hol üldögélnek, a sötétlombu fák szelídül ingó „levelei között átlopódzik a napsugár s bohókás fénytánczot jár a gyopár „és százszorszép himes szirmain; azután feljebb lopózkodik s aranyos „foltokban suhan végig az alvók arczán, langy szelíd meleggel árasztva el „őket. E közben csendes susogó szellő támad; fönt a fák koronái között „kedves fürge angyalkák meztelen serege röppen elő s az alvók fejei felett „a pálma lombjait zizegve hajtogatja, hűs szellőt suhintva le rájok s an­dalítva őket a lombok zenéjével. A cserje gályán apró madárka csicsereg. „A bokor tövén pedig hófehér nyulacska kúszik előre nagy óvatosan, s „jóízűen legelészi a kövér leveleket, miközben okos, fényes szeme bizal­masan pislog az alvókra. A bokor legalsó ágáról egy bátor rigó nagy „figyelemmel nézi egész közelről a nagy-fülű vendég jóizü lakmározását.“') A kedves nyulacska ulán e képet még „Madonna del Coniglio“-na.k is ne­nevezik és méltán! Ugyanezen művész egy másik képe is megragadó St. Katalin eljegyzése, mely egészen természetes és a való életből van — jóllehet megfelelő esz- ményesitéssel — kölcsönözve. Tizziannák III-ik Pál plastikus, remek mestermüve és a spanyol Il-ik Fülöp arczképe, a legpompásabb szinvegyület harmonikus díszében ékes­kednek. Raffael madonnáival szemben igen elfogult vagyok. Mióta letörülhet- lenül emlékezetembe véste magát a drezdai képtárnak — melyet 1888-ban néztem meg tüzetesen — fenséges egyszerűségű, isteni madonnaképe, én azóta mindenütt azt az arczot, azt az imádásra késztő gondos anya képét keresem. Az arczvonásokban való egységet a művész több madonnájában is fel tudom fedezni, de előttem ő ebben culminál, mint madonna festő ; megengedem, hogy másoknak e tekintetben laikus nézetemtől egészen eltérő véleményök lehet. A bolognai, toscanai, régibb és újabb nápolyi, a német és német- alföldi festők művei között is örömét lelheti a szakértő és dúsan felszerelt térházra talál e termekben. A „vasi Italo-greci“, igazán dúsgazdag gyűjteménye a legszebb vázak­nak. Egy darab ezekből elég lenne arra, hogy a mi szegény hajlékunkat gazdaggá tegye, mig itt ezerszámra (4000-nél több!) egymáshoz zsúfolva ') Képzőművészet Remekei. Divald. III, k. 36. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom