Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1894
Az algymnasium. Az ötvenes évek elején megszűnt az egyház által alapított és pénztárából fentartott latin iskola, még pedig azért, mert, a mint említve volt, egyházunk nem hitte magát képesnek, anyagilag elég vagyonosnak, erősnek arra, hogy az akkori kormánynak az iskolák szervezetét, berendezését illető rendeletéit végrehajthassa. Mihamar érezhetővé, közóhajtássá vált azonban egy magasabb tanintézetnek újból való szervezése. És a mennyiben nem csupán egyházunknak lelkesebb hívei látták be szükséges voltát egy középiskola megnyitásának, hanem Nyíregyházának egész értelmisége is vallásfelekezeti különbség nélkül: a városi hatóság 1855. évi márczius havában tartott gyűlésében egy reáliskola felállítását vette tervbe. A vallásfelekezetiség mellőzésével felállítani czélzott „községi“ reáliskola azonban az akkori kormányzat elveinél fogva, de meg az egyes felekezetek között létező érdekösszeütközés, bizalmatlanság, féltékenység folytán is, (ennek szószólója az akkori rkath. plebánus, a későbbi kassai püspök, Perger János volt, a ki pl. határozottan azt követelte, hogy a felállítandó iskolának igazgatótanára mindenha rkath. vallásu legyen), nem sikerülhetvén: az ágost. h. ev. egyház, mondhatnók, azon kényszerhelyzetbe jött, hogy teljesen önerejére utalva egyedül tegye meg a szükséges lépéseket s hozza meg a pénzbeli áldozatot, melyet megszűnt gymnasiumának újjá szervezése, megnyitása igényel. S valóban a ft. Máday Károly superintendens által 1860-ban megejtett iskolai látogatás alkalmával, mely a canonica visitatio folytatása volt, egyházunk közgyűlése határozatilag kimondotta, hogy a beszüntetett gymnasium- nak első két osztályát megnyitja. Községi reáliskola, terve. Canonica visitatio (I860).
