Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1894
183 töltik be a tágas termeket. Ezredévekkel ragadnak vissza e sötét alakok a múltak emlékei közé, egészen a Krisztus előtti második századtól visszamenőleg a vázák kezdetleges alakításáig. Alakra nézve kevés eltérést látok soraikban; csaknem egyenlőknek tűnnek fel előttem, de a rajtok megörökített jelenetek az ártatlan emberiség korából, a hol még a meztelenséget nem jegyezték fel a szemérmetlenség számlájára, mind meg annyi eltérést, változatosságot mutatnak. Az ember alig képes eligazodni azon kérdés felett, vájjon az eszmeadó görög tragoedia-köllőket csodálja-e inkább, vagy a nyers és tökéletlen anyagba véső kézimunkásokat, kik az antik élet e jeleneteit ilyen miniatur ábrázolásban kifejezésre juttatni képesek valának. A vázák különben nehéz agyagedények, felül keskenyek, majd lefelé kidom- borodók s alul a felső szájnyílásnak megfelelő kerületen nyugosznak. A köröskörül reájok festett alakok sötétsárga, barnába átmenő alapon fekete vonalakkal különböztethetők meg; az életből és tragikus költők műveiből kölcsönzött jeleneteket, — továbbá állatok képeit és virágcsoportozatokat tüntetnek elő. Ezek a legrégibb korból valók. Nagyobb változatosságot és elevenséget mutatnak azon edények, melyek a Kr. előtti ötödik századból erednek; itt az alapszín veres s az alakok fekete vonalakkal vannak rájok festve; majd ismét sötétbarna és fekete alapon piros vonásokkal festett alakok, levelek, a legkülönfélék czirádákkal. Nagymennyiségű ilyen vázát fedeztek fel Apuliában, Lucania — és campaniában; a legrégibb forma Cumae-ből került ide. Legszembetűnőbb a hires Darius-vasa — Ganossából; — nyakán az amazonok harcza; derekán három sorban áll egymás mellett számos alak; a felső sorban Dárius hadi tanácsa foglal helyet, középen a szakállas Dárius áll környezve hű Perzsáitól, majd pogány-istenek és egyéb jelenetekkel van felékesitve. Egyetlen a maga nemében azon gyűjtemény, mely a Pompéiből kiásott bronztárgyakat tartalmazza, közel húszezer kisebb-nagyobb alakú régiséget. Alapos felvilágosítást nyújtanak azok az ókori bronztárgyak készítésének művészetéről. A legszükségesebb házi eszközök, kanalak, főzőedények, serpenyők, csuprok, művészi kivitelű apróságoktól kezdve egészen a nagyobb- szerü tárgyakig, melyeket részint kényelmi eszközökül, részint díszül használtak szerencsétlenül járt tulajdonosaik. A bronzzal zsúfolt terem közepén állanak a legértékesebbek, még pedig három pénzszekrény körül, úgy a mint azok az átriumban valának elhelyezve. Jobbra egy durva pléh-ládának látszó, bástyaalaku valami; közelebbről megtekintve kevés szakértelemmel is azonnal megállapítható szerkezetéből az, hogy ételmelegitö-Tcészülék lehetett; e mellett egy csinos hosszú ülőpad, konyha, asztalláb a victoria szobrocskájával, aztán a „bisellia“, ló- és hattyú fejekkel ékesített szék. Egyik legszebb tárgy a márványasztalra helyezett hires Kandelaber, a legremekebb ókori gyertyatartó, mely a Diomedes-terem romjaiból került elő. Egy korint- husi oszlopocskán áll a négy lámpás, sas, bika, elefánt és delfin alakokban.
