Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1893

4

a nélkül azonban, hogy jelentősebb mértékben szolgálták volna a nemzeti irodalmat is. Csak később, az Ízlés fejlődésével, a műfajok megértésével, a görög formák tökéletes elsajátításával következett be azon idő, mikor a bő anyaggal rendelkező, gazdag tanulmányokkal megrakott s az elérhető dicsőség által inspirált költői elme önálló alkotásra is gondolhatott. Addig azonban, sőt sok tekintetben azután is csak „azon viszony tekinthető a római költészet fejlődésének obiectiv mértékéül, a melyben időről-időre a görög irodalomhoz állott. “ *

Ha ez a felfogás megáll nagyban a római költészetre nézve, kicsinyben nem kevésbbé alkalmazhatjuk azon férfiúnak költői munkásságára, ki pályáját görög versek másolásával és ösz- szeolvasztásával kezdte, hazafias és erkölcsi irányeszmékben gazdag munkával folytatta s a világirodalom remekei közt is az elsők közt álló nemzeti eposzszal végezte.

E férfiú, a Bucolica, Georgica és Aeneis költője: P. Vergilius Maró'.

II.

Azt állítottuk, hogy Vergilius görög költemények átültetésével lépett fel. Kétségtelen is, hogy a Bucolica vagy Eclogae czimen ismeretes müvek, — melyekről mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy nevüket nem magától Vergiliustól nyerték, — ha nem is szószerint átvett fordításai Theocritus idylljeinek, sok helyütt összefüggő soronként kimutathatólag rávallanak a felhasznált eredetiekre. A miből azonban korántsem szabad azt következtetnünk, hogy költői szempontból keveset vagy épen mitsem érnek; mert ha szenvedett is bennök a műfaj tisztasága, van egy momentum, s ezt különösen ki kell emelnünk, az allegorizálás, mely értékben és jelentőségben csak fokozhatta s épen ezért elfogadhatókká, sőt kedveitekké is tette ez igényteleneknek látszó költeményeket.

Tulajdonképeni tárgyuk a siciliai pásztorok és földmivelők egyszerű életéből merített képek és jelenetek, melyek azonban a felső-italiai síkság természeti szépségekben gazdag vidékét

* Némethy G. „A római költészet korszakai.“ (Egyet. Philol. Közi. 11-ik pót- köiet. 1—14.y