Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1889

Ssiaügyi viszonyaink Bessenyei koráig,

Midőn Döbrentey Gábor 1814-ben az Erdélyi Múzeumban kitűzte az első magyar drámai pályadijat, senki sem hitte volna, hogy nehány évtized alatt oly virágzó szinművészete s oly termékeny drámairodalma lesz a magyarnak.

Hát még mikor az Ágis megjelent!? Akkor sivár pusztaság volt az egész irodalmi mező. A leglelkesebbek is félve tették meg az első kapavágást, kételkedve, vájjon sikert arat-e nehéz muukájok.

Pedig lehet, hogy a talaj már gazdagon termett egyszer valaha.

Igaz, hogy bebizonyitani nehéz, volt-e nálunk a középkorban népszinmüvészet? Történeti adatunk kevés van; a mi van is, nagyon hézagos, kevés beszédű és sokféleképen magyarázható. Ez az oka, hogy a vélemények különböznek. Egyik történetírónk gazdag szinköltészetnek véli feltalálni nyomait, másik csak idegen énekeseket, bohóczokat, tánczo- sokat, bűvészeket lát a történeti adatok joeulatoraiban s mimusaiban.

Próbáljuk meg, a mennyire lehet, tisztább képet szerezni a keresztény dráma eredetéről s akkor tán világossá fog válni, volt-e a magyarnak hajdan népszinművészete vagy nem.

A régi görögöknél és rómaiaknál, valamint más pogány népeknél is a dráma szülője a vallás volt.

Ismert dolog, hogy a görögöknél Dionysios tiszteletére tartott körmenetek alkalmával dithyrambokat énekelt a kar. E kardalok az első tragédiák, mivel az ünnepély bakkecske (tragos) áldozat mellett ment végbe. A komédia ugyancsak Bachos isten tiszteléséből vette eredetét. Megarában, különösen szüretkor tartott körmeneteken, kicsapongó jókedv, zene és táncz mellett tréfás dalok hangzottak fel. A szereplők neve itt komoi, innen a komédia elnevezés. Később, tán hogy az ünnepély változatosabb legyen, az énekek közben az istenség életéből történeteket szavalt el a karvezető.

I.

1*