Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37
Vitás magyar etimológiák 79 nyelvrokonságról írott könyvemben (Róna-Tas 1978) összefoglaltam a korábbi nézeteket. Csak a WOT-tal szorosan kapcsolatos elveket fogom röviden tárgyalni. El kell választani a nyelvnek mint objektív létezőnek a tőlünk függetlenül létező törvényeit azoktól, amelyeket mi állapítunk meg. A mi általunk, a tudomány által megállapított törvények csak megközelítik a valós folyamatokat, miután azok megfogalmazása ismereteink korlátaiba ütközik. Ezért a tudomány inkább általa leírt tendenciákról beszél, a törvény terminust a történeti nyelvtudomány az utóbbi időkben egyre kevesebbet használja. Idáig, gondolom még egyet is értünk. A WOT következetesen a tendencia szakkifejezést használja, mégpedig erős és gyenge tendencia fogalmakkal él. Ezek meghatározása az 1036. oldalon található. Erős tendenciának azt nevezi, ahol a fonológiai vagy morfofonológiai változások egyszerű szabályokkal írhatók le, és ahol a kivételek vagy nagyon ritkák, vagy egyáltalában nem léteznek. Gyenge tendenciákat ott találunk, ahol a változások ugyan a releváns esetek jelentős mértékében jelennek meg, de nem minden esetben. Mindez, ismétlem, a mi ismereteinkre vagyis tudásunk bizonytalanságára vonatkozik. A WOT ezután a finnugor mássalhangzók története esetében kilenc erős tendenciát állapít meg, ezek leírása után három gyenge tendenciát vázol fel. Mivel a hangok története a szóban elfoglalt helyüktől és a többi környezetében előforduló hangtól is függ ezeket az eseteket is figyelembe véve a tárgyalt változásokat egy táblázat foglalja össze (WOT 1037, 5.2 tábla). Mindezt a WOT megkísérelte alkalmazni a finnugor magánhangzótörténet leírásánál is. A WOT hatvankilenc oldalon tárgyalja az ugor magánhangzók történetét az előzményektől az ugor alapnyelven át a magyarig, zárójelben megemlítve (főleg Honti alapján) az obi-ugor megfeleléseket is. Minden alapnyelvi magánhangzó esetében megkísérelte a változások okait is felderíteni. Csak példaképpen mutatom be az első nagy tendencia, az egyszerű, tehát csak minőségre vonatkozó változás tárgyalását a PUgr /*а/ esetében. Külön foglalkozom a mennyiségi változásokkal, vagyis a nyúlással és rövidüléssel. Megállapítom, hogy a korpusz 89 olyan PUgr szót tartalmaz, amelynek első szótagjában /*а/ volt. Ezek közül 55 PFUgr /*a/-ra megy vissza, és összesen két eset van, amikor a PUgr /*a/-nak PFUgr/*o/ az előzménye. Ezt a két szót - ház, nyár(fa) - külön tárgyalom. 30 PUgr szónak nincs vagy nem ismeijük PFUgr előzményét. A 89 PUgr szóból 78 megőrizte ugor alapnyelvi vokalizmusát. A megváltozott 11 esetből ötben labiális lett a magánhangzó. Ebből három szóban az előforduló labiális mássalhangzó, kettőben pedig /-1-/ hatására (hölgy < PUgr *ka6w3, völgy < PUgr *wa6kd, utá-l < EAH *оШә- < *awta < PUgr *akta, olt < PUgr *а1ә-Пә, nyolc < *nald) történt a változás. A másik változás az *a > i változás mögött is hangtani okok állnak. Három esetben a szóban előforduló palatalizált mássalhangzó hatását lehet kimutatni (szil < PUgr *sah, szirony < PUgr *sah, világ < PUgr * wal’ő). Az első vagy a második kategóriába sorolható irt ~ őrt igénk, aszerint, hogy melyik alakot tartjuk elsődlegesnek. Az ebben a szóban
