Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37
80 Róna-Tas András létrejött magánhangzóváltozást azonban egyik esetben sem tudom, mi motiválta, azonban az itt előforduló magánhangzó a PFUgr-ban *w volt. Végül megemlítek öt olyan szót, amelyben a PFUgr magánhangzó *o volt, az ősmagyarban előbb *a lett, majd mind az ötben *a > i változás zajlott le, mint a fenti ugor szavakban. Négy szóban a hangváltozás a szóban előfordult y- [= j] hatására történt a magánhangzó változás (hím < Pugr *коутә < *коуәтә, fii, fiú < PUgr *роукә, ví-, vív- < PUgr *woyo, ív < PUgr *yoyas), és egy esetben (tidó ‘nyírfakéreg’ < *tontay) nem világos mi motiválta a változást. Végül két esetben a hátulképzett magánhangzóból elöl képzett lett, mindkét esetben palatalizált mássalhangzó előtt (rés < PUgr *raód, vessző < PUgr *wacd). Már maguk a mennyiségi mutatók is sokatmondóak: mint ezt a WOT 1059. oldalán látható ábra is mutatja 89 PUgr *a-ból 78 megőrződött, 11 változott és ebből tíznek az okát tudjuk adni. A megmaradt egyetlen szó (őrt-, irt-) érdemes a további vizsgálatra. Kapcsolatát a török eredetű arat- igénkkel a WOT (70-71) nem fogadta el. A másodlagos *o > *a > i változás esetében is van egy szó, a tidó, amely érdemes a további vizsgálatra. Hasonló szabályszerűségek találhatók a többi magánhangzó esetében is. Nem érdektelen az egyes magánhangzók terheltségi viszonyainak vizsgálata sem. A WOT 1059. oldalán látható a PUgr magánhangzó állomány százalékos eloszlása. Ez az elosztás meglepően egyenletes (/*a/ 19%, /*о/ 21%, /*и/ 12%, /*i/ 7%, /*ӓ/ 15%, /*е/ 18% /*й/ 5%). Az összes magánhangzók 55%-а hátul képzett, 45%-a elöl képzett. Ezek az arányok természetesen csak azokra az ugor szavakra vonatkoznak, amelyek a magyarban is előfordulnak. Persze az esetszám (460) nem nagy, hiszen a vizsgált anyagból kizártuk a vitatott, problematikus eseteket (1. fentebb). Anélkül, hogy most belemennék a WOT által tárgyalt többféle nyúlás, illetve a rövidülés eseteibe, annyit talán megfogalmazhatok, hogy ellentétben Hontival, minden finnugor magánhangzó területén biztos tudományos alapon állunk, erős tendenciákat tudunk megfogalmazni. Hozzátennem, ezt nem kis mértékben Honti munkássága tette lehetővé. Összefoglalás A WOT nemcsak egy török, hanem egy magyar hangtörténetet is tartalmaz. Érthető, hogy ennek erős visszhangja lett. Honti részletes, 219 oldalas recenziója nagy nyeresége a magyar nyelvtörténetnek, és a nemzetközi finnugrisztika is sok új eredménnyel gazdagodott. A török-magyar nyelvviszony kérdését új szempontokból világította meg. Örülök annak, hogy a WOT magyar nyelvtörténeti részei számos esetben arra késztették Hontit, hogy újragondolja, egyes esetekben megváltoztassa, más esetekben elmélyítse a korábban elfogadott álláspontot. Honti tanulmánya egészében biztosabb alapra helyezte magyar szavak etimoló-
