Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)

Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37

Vitás magyar etimológiák

61

vizsgálja. A WOT 1011-1070-ig teijedő oldalakon egy magyar hangtörténetet ad {Historical Phonology of Hungarian). Ezt a hangtörténetet a magyar nyelv finnugor és ugor eredetű szavainak egy nagyon szigorú elvek alapján összeállított válogatott korpuszára alapoztam. Mint a WOT 1013. oldalán írtam ebből a korpuszból kizártam a következő kategóriákat:

1. minden olyan szót amely a gyermeknyelvhez tartozik vagy tartozhat;

2. azokat a szavakat, a melyek hangutánzó jellegüket megtartották;

3. a legtöbb olyan szót, amelyek korán nyelvtani funkciót vettek fel;

4. azokat a szavakat, amelyeket Lakó (1967-1978) és Rédei (1980-1981) bizonytalannak vagy kétesnek jelöltek;

5. mindazon szavakat, amelyek egyik obi-ugor nyelvben sincsenek meg, és csak egy tagjuk szerepel egy nem ugor uráli nyelvben;

6. azokat a szavakat, amelyeknek párhuzama csak a szamojédben és/vagy a lappban van meg;

7. továbbá vagy 50 olyan szót, amelynek jelentés vagy hangtani oldala számomra nem volt meggyőző. Ez utóbbiakat egy speciális listába szedtem 1. WOT 1317-1323.

Több helyen hangsúlyoztam, hogy a fentebb jelzett szavak kizárása nem azt jelenti, hogy azokat nem tartom finnugornak, hanem módszertani okokból azt gondolom, hogy előbb a biztos etimológiákra alapozott hangtanból kell kiindulni, s ebbe a biztos keretbe kell török jövevényszavainkat elhelyezni.

Honti nem teszi világossá, hogy milyen keretben jelennek meg a WOT-ban azok a szavak, amelyekhez megjegyzéseket fűz.

Alább tehát olyan szavak következnek, amelyeknél a finnugor vagy ugor eredetet valamilyen hangtani vagy jelentéstani okból nem láttam teljesen bizonyítottnak. Honti minden esetben alaposan elemzi a szó eddigi finnugor eredeztetését, bírálja elődeit, kiigazítja valós vagy vélt hibáikat. Ezekhez nincs hozzáfűznivalóm, csak köszönettel tartozunk. Csak ott teszek megjegyzést, ahol Honti az én állításaimmal foglalkozik.

24. edz (WOT 1318; H 2017: 78-81).

Valójában egyetlen adat értelmezéséről van szó, azt írom, „ha az AD 1531-es <egyzeth> adatot e/zet(t)-nek, tehát zöngés affrikáta+z-vel kell olvasni (fejez- > ejz-, edz-), akkor a finnugor etimológia aligha elfogadható. Honti az 1531-es alakot íráshibának tartja. Honti a hangváltozást így látja *ät3- > *ӓдз- >ez- > (affrikálódással) edz-. Ez rendben van, ha a <gyz> gráfia egy szimpla láz/ affrikátát jelez, és a z nem egy deverbális verbum képző -z (pl. a gyakorító -sz hasonult alakja), akkor a fentartásom megszűnik, hiszen azt írtam „ha...’’'’ Honti erre nem gondolt, hiszen azt írja az : „...az ejez-ben pedig a/ (= d) kakukkfióka, a z (az *ejz- alakban) is teljes mértékben „idegen test”. „...Honti szerint az affrikálódás