Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)

Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37

50

Róna-Tas András

7. izzik. Vitatott török eredetű (WOT 470-473;H 2017: 38—41).

Honti: „Sokkal problematikusabb a magyarban a szóbelseji zz mássalhangzóképviselet, ahol a másodlagos gemináció (z > zz) a kisebb baj. A finnugor alapnyelvi *äs3- szóbelseji *s-ének s (= sz) képviselete jelenti azt a komoly problémát, amely miatt ezen igénket törölnünk kell a finnugor alapnyelvből örökölt szókincsünkből. [Bekezdés] Summa summarum: az izzik szerintem tehát nem eleme ugor kori szókincsünknek”. Honti ezután kitérőt tesz ázik, aszik és olvad szavunk történetével kapcsolatban, az itt elmondottak figyelemre méltóak, azonban csak abból a szempontból van jelentőségük, hogy rámutatnak a FUgr -s- > -zváltozás egyik lehetséges útjára.

Róna-Tas: A török isi- ’melegnek lenni, melegedni, forrani, izzani (vasról)’ igével való kapcsolat jelentéstanilag nem problematikus, a magyarban az -s- > -zváltozás, majd a gemináció példákkal illusztrálható. A magyar szónak van -sz-es alakja (iszó: 1582 is о hewség). Számomra csak a régi magyar adatok hiánya és néhány nyelvjárásai alak (iddzad- stb.) okoz némi problémát. Honti határozott, a finnugor eredetet elutasító álláspontja ismeretében érdemes lesz a korábban (EWUng) elutasított török eredettel újra foglalkozni, de a lényeget tekintve ismét egyetértünk.

8. kebel. Vitatott török eredetű (WOT 516-518; H 2017 44-46).

Honti: Widmer (2007a és 2007b) meggyőzően bizonyította, hogy Munkácsi, Simonyi és Bárczi által a magyar kebel szóval kapcsolatba hozott vogul és osztják adatokat az MSzFE, az UEW indokolatlanul nem vette fel, és a TEsz és az EWUng alaptalanul utasította el. Ezt az egyezést sem Honti korábbi munkáiban sem a WOT nem vette figyelembe, s Honti most joggal mutatja be mint finnugor eredetű szavunkat, továbbá Kara (2002) és Róna-Tas (2003) bírálatára támaszkodva elutasítja Futaky (2001) ötletét, hogy a magyar szó tunguz, avar vagy akár mongol eredetű lenne. Végül: (H 45) „A Róna-Tas által bemutatott etimológiai alternatívák nekem merő spekulációnak tűnnek”, majd (H 46) „A kebel és az itt említett egyéb ugor szavak, amelyek az ugor adverbiumból alakulhattak, mind ’kitüremkedés, Ausbuchtung’ jelentésre mehetnek vissza, tehát e szavunk biztosan az ugor alapnyelvből öröklöttnek tekintendő”.

Róna-Tas: A Widmer által felújított és Honti által végleg elfogadott ugor etimológia hangtanilag meggyőző. Sajnálom, hogy ez az adat, és különösen Bárczi egyértelmű állásfoglalása elkerülte az én figyelmemet is. A hasonló hangzású és jelentésű török-mongol szó családjával a WOT részletesen foglalkozik (5lóól 8). A mongol kebeli ’has, méh’ szó és török megfelelői, * kepei, kipcsak kebel, valamint a Codex Cumanicus kebelmis ’felöltözött’ szavak és a magyar szó öszszefüggése azért igényel további vizsgálatot, mert a magyar szó legrégibb jelentése az ’Ábrahám, Izsák, Jákob kebelében’ (Halotti Beszéd) ’szűkebb társaság, bensőséges kör’ jelentésű (Benkő 1980: 312), ez pedig nem a ruha öble, ha-