Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Balogné Bérces Katalin: A News Feedern a Facebookon: fonológiaalapú laringális nyelvtipológia (My News Feed on Facebook: phonologically based laryngeal typology) 147
148 Balogné Bérces Katalin dályhangok csak szonoráns környezetben rendelkeznek fonetikai zöngével). A hagyományos nézet szerint az utóbbi nyelvtípus esetében is adekvát a [±zöngés] jegy feltételezése, mivel csupán felszíni, fonetikai megjelenésében különbözik az előbbitől. Jelen írás azonban ettől eltérő, a közelmúltban elterjedt nézetet fogad el, amelyet szorgalmazói „a [zönge] szigorú értelmezése”, ill. „laringális realizmus” nevekkel illettek (vö. Iverson és Salmons 1995, 1999, 2003a, 2003b, 2008, Helgason és Ringen 2004, 2008, Honeybone 2001/2002, 2005), és amelynek mára tetemes mennyiségű szakirodalma született, elsősorban angolul, de magyar nyelven is (pl. Balogné Bérces és Huber 2010a, Huszthy 2017). A laringális realizmus „rehabilitálja” a hehezeten alapuló fortis-lenis megkülönböztetést az általa aspirációs (vagy [tág hangrés]-) nyelveknek nevezett rendszerekben, és elkülöníti azokat a többitől, az ún. zöngenyelvektől. A megkülönböztetés alapja azonban elsősorban nem a zárhangok fonetikai megvalósulása, hanem a teljes akadályhang-rendszer fonológiai viselkedése: míg a zöngenyeÍveket szinte szabályszerűen jellemzi a zönge hangtani aktivitása, mely hátraható zöngésségi hasonulásban (HZH)3 testesül meg, az aspirációs nyelvekben mind morfémán belül, mind morfémahatáron a zöngétlen hehezett fortis és zöngétlen hehezetlen lenis akadályhangok szabadon kombinálódnak, és kimeneti alakjuk mindig megegyezik a mögöttessel. Egy gyors példával élve: az aspirációs típusú (standard) angolban4 a face [-s] ’arc’ és book [b-J ’könyv’ szavak összekapcsolásával létrejövő Facebook szóösszetétel közepén megmarad a [-sb-] szekvencia, míg a magyarban egy hasonló mássalhangzó-kapcsolatban kötelezően végbemegy a HZH, azaz jelen esetben pl. [-zb-] jön létre. A továbbiakban tehát a tanulmány célja amellett érvelni, hogy az aspirációs nyelv - zöngenyelv dichotómia nem csupán (sőt, elsősorban nem) fonetikai relevanciával bír, hanem fonológiai szempontból megkerülhetetlen. A tanulmány másik célja épp a fonológia szempontjának kiemelése. Egy fonológiaalapú laringális nyelvtipológia ugyanis olyan elven működik, mint amilyen például Kaye (2005: 283) fonológiai episztemológiai elve, mely szerint „[...] a fonológiai tudás egyetlen forrása a fonológiai viselkedés [...] a fonetika (szokásos értelmében véve) semmilyen szerepet nem játszik sem a fonológiai 3 Annak tárgyalása, hogy a HZH fonetikailag teljes vagy részleges-e a vizsgált nyelvekben, ill. hogy ez hogyan befolyásolja a jelen fonológiaalapú elemzést, túlmutat e tanulmány keretein. 4 Mint azt látni fogjuk, nem feltétlenül tartozik egy nyelv minden nyelvváltozata egyazon laringális típusba: az angol esetében például a legtöbb dialektus egyértelműen aspirációs, mások (pl. a skót angol változatai - vö. Wells 1982: 409—412, valamint Iverson és Salmons 1999: 22—23) zöngenyelvek, míg egyes észak-angliai akcentusok egy harmadik típusba sorolhatók (1. 5.3. pont). A 4. pontban pedig Cyran (2014) elsődleges példája épp a lengyel nyelvben megfigyelhető dialektális-tipológiai különbség lesz.
