Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Balogné Bérces Katalin: A News Feedern a Facebookon: fonológiaalapú laringális nyelvtipológia (My News Feed on Facebook: phonologically based laryngeal typology) 147
A News Feedern a Facebookon: fonológiaalapú laringális nyelvtipológia 149 objektumok feltevésében, sem ezen objektumok interakciójában.” Ennek megfelelően a megfigyelhető, felszíni fonetikai hasonlóságok, ill. különbségek nem feltétlenül utalnak fonológiai azonosságra, ill. eltérésre. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy a nyelvek fonetikai megvalósulásuktól többé-kevésbé függetlenül osztják két kategóriába az akadályhangokat, de a fonológiai mintázat, viselkedés ezen kategóriák mentén határozódik meg - ezáltal többé-kevésbé önkényes kapcsolat jön létre a fonetikai és a fonológiai szerkezet között. A „többé-kevésbé” önkényesség egyetlen meghatározó tényezőjét Cyran (2012, 2014, 2016) fogalmazza meg laringális relativizmus elnevezésű elméleti keretében: a két akadályhangsor közül az egyik fonológiailag jelölt, a másik jelöletlen; de mindaddig, amíg egymáshoz viszonyítva egy minimális fonetikai távolságot fenntartanak a fonológiai kontraszt megvalósítása érdekében, a jelölt és a jelöletlen sor is önkényesen interpretálódhat fonetikailag („elégséges megkülönböztethetőség beszédprodukcióban és -percepcióban”). Eszerint lehetséges olyan „aspirációs nyelv”, amelyben fonetikailag nincs is jelen aspiráció, de a lenis sor csak szonoráns környezetben vesz fel fonetikai zöngét (így elemzi Cyran a krakkói lengyel dialektust); vagy olyan, amelyben a lenis akadályhangok környezettől függetlenül fonetikailag (erősen) zöngések, mégsincs HZH, hiszen a zönge fonológiai értelemben nincs jelen (ez lesz a jelen tanulmány állítása a svédről, 1. 2. pont). Ha tehát elfogadjuk a fonológiai episztemológiai elvet, valamint a laringális realizmus és laringális relativizmus meglátásait, akkor fonológiai tipológiát kell felállítanunk, ami a fonetikai megvalósulásra érzéketlenül az alapján tesz megkülönböztetést, hogy mely fonológiai objektum van jelen és vesz részt aktívan folyamatokban. Valamely fonológiai viselkedés (esetünkben a HZH) jelenléte, ill. hiánya tehát implikálja valamely fonológiai objektum/ágens jelenlétét, ill. hiányát a reprezentációban. Esetünkben a kérdéses fonológiai ágens valamilyen laringális komponens: vagy a [zöngés] jegy (a Kormányzásfonológia Elemelméletében az L elem) vagy a [zöngétlen] jegy (a Kormányzásfonológia Elemelméletében a H elem). A mellett, hogy bármelyik potenciálisan megjelenhet ajelölt akadályhangsorban, többen régóta érveltek (habár pl. Harris 1994 klasszikus rendszeréhez képest Cyran 2012, 2014 újraértelmezi a H elem szerepét), és az is egyértelmű, hogy a két komponens együttes jelenléte a binárisnál komplexebb laringális rendszereket (mint amilyen pl. a hindi) hoz létre, azt azonban a jelen tanulmány fogalmazza meg először, hogy a fonológiai episztemológiai elv alapján nem kettő, hanem három típusát kell megkülönböztetnünk a bináris laringális rendszereknek. A (standard) angolhoz hasonló rendszerekben ugyanis semmilyen laringális ágens aktivitása nem mutatható ki (vö. Huber és Balogné Bérces 2010): ahogy fentebb említettük, mind a lenis-fortis (pl. News Feed [-zf-] ’hírfolyam’), mind a fortislenis (pl. Facebook [-s(>-]) szekvenciák mögöttes alakjukban jelennek meg a fel
