Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Fodor István: Hajdú Péter őstörténeti munkássága (Péter Hajdú on prehistory) 5
10 Fodor István mongoloid népesség bolgár-török nyelvű lehetett, s őseink tőlük kölcsönözhették legkorábbi, ugor kori bolgár-török jövevényszavainkat.7 Hajdú Péter a kor színvonalán álló, igen jó jellemzését adja az ananyinói műveltségnek, a régészeti leletanyag mellé felsorakoztatván ugor kori szókincsünk tanulságait. Lényeges, hogy síkraszáll az ugor kori lótartás bizonyságai mellett, különösképp Zichy István álláspontját bírálva, aki közismert nyelvcsere-elmélete miatt cáfolta e nyilvánvaló tényt.8 Hajdú azt is hangsúlyozza, hogy az ugor korszakban az összetartozás szálai igen lazák lehettek (Hajdú 1953a: 49-52).9 A szerző arra is kitér, hogy a finnugor tömbtől északra feltételezett lapp-szamojéd népcsoport hogyan alakult a jellemzett időszakban. Úgy vélte, hogy a Kr. e. 1000 táján a lappok ősei nyugatra húzódtak s a volgai finn tömbhöz csatlakoztak, ahol a későbbiekben nyelvüket ez utóbbiak nyelvére cserélték. (Hajdú 1953a: 48). Úgy gondolta továbbá, hogy nagyjából ugyanebben az időben a szamojédok ősei Szibéria keletebbi tájaira költöztek, oda, ahol a történeti korokban találjuk őket. Itt azt is megjegyzi, hogy az ugorságnak ebben a korban a paleoszibériai népekkel is lehettek kapcsolatai. Cemecov és Steinitz feltevésére utal, akik az obi-ugor mos és por ffátria (házassági csoport) kialakulását etnikai alapon magyarázták. Eszerint a magasabb társadalmi szervezettségű és műveltségű mos népesség összeolvadt a kezdetlegesebb társadalommal és kultúrával rendelkező por népességgel, amely talán paleoszibériai eredetű lehetett. Véleménye 7 Az újabb nyelvtörténeti kutatások már nem számolnak ugor kori török jövevényszavakkal (1. Róna-Tas 1996: 389-390). О Zichy István úgy vélte, hogy az ananyinói műveltség alsó-kámai változatának népessége bolgár-török volt, s ez a terület része volt a Nyugat-Szibériában elhelyezkedő bolgár-török őshazának (ez utóbbi elmélet híve volt e korban Németh Gyula is, 1. Németh 1990: 86, 97), s így az ananyinói műveltségi állapot a bolgár-törökségre volt jellemző. Az ugor őshazát Zichy az ananyinói műveltség északi, erdős vidékeire tette, a mai Perm és Vjatka vidékére. Meglehetősen ellentmondásos és logikátlan elmélete szerint a magasabb műveltségi szintű bolgár-törökök átvették volna az általuk uralt ugor népesség nyelvét s így bennük láthatjuk az ősmagyarságot. Zichy tehát nem az ananyinói állattartás létét tagadta, hanem az ősi ugorok állattartását (Zichy 1939: 43-56.) 9 Később a nyelvészek különbözőképpen ítélték meg az ugor közösség kérdését. Voltak, akik kétségbe vonták az ugor nyelvi egységet (vö. Gulya: 1977), a kutatók többsége azonban a nyelvközösség léte mellett tört lándzsát (vö. Honti: 1979, 1997, 2012: 42- 50.). Az újabb kutatások fényében a régészet eredményei arra mutatnak, hogy az ugor közösséget egybefüző szálak nem is voltak annyira lazák, mint azt annak idején Hajdú Péter és mások is hangsúlyozták. A nyelvi anyag elemzésénél azonban azt is figyelembe kellene venni, hogy az egykori obi-ugor csoportok jelentős része — különösen a régi ugor szállásterület déli részén élők - a szomszédos törökségbe olvadtak be, ilyen eltörökösödött obi-ugorok például a barabai és az irtisi tatárok (vö. Mogil’nikov 1965). így tehát éppen az a nyelvi anyag tűnt el, amelyik korábban a legközelebbi kapcsolatban állt az előmagyar nyelvvel. Ez a kérdés azonban még részletesebb kidolgozásra vár.
