Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Fodor István: Hajdú Péter őstörténeti munkássága (Péter Hajdú on prehistory) 5
Hajdú Péter őstörténeti munkássága 9 gyébe, s ott egybeolvadtak a helyi őslakosokkal. Függetlenül attól, hogy ez a feltevés helytálló-e, el kell ismernünk, hogy ettől a kortól kezdve nagyjából megmutatkoznak annak az egyenes vonalú fejlődésnek a nyomai, melyek az Kr. e. 7. században, az ananyinói műveltségben, az ugor kor végének legjobban ismert és legfejlettebb kultúrájában csúcsosodnak ki” (Hajdú 1953a: 51). Itt azonban a szerző a nevezett régészeti műveltséget valójában nem csupán az ugorság tárgyi hagyatékának ítéli. Szavaival „... semmi körülmények között nem szabad azonban ezt a kultúrát az ugorok kizárólagos kultúrájaként felfogni. Bár kirajzási központja körülbelül azon a vidéken van, ahová általában az ugorok lakóhelyét teszik, mégsem szabad e kultúrát kizárólag az ugorok számlájára írnunk, hanem fel kell tenni, hogy egyben az ugorsággal szomszédos permi csoport kultúráját is képviseli” (Hajdú 1953a: 52). Ugyanitt megemlíti, hogy az ananyinói műveltség részben átnyúlik az Urál-hegység keleti oldalára is, ahogyan ezt a korabeli kutatás látta. A Ligeti Lajos szerkesztette 1943-as tanulmánykötet több szerzőjének azonban nem osztotta azt a felfogását, hogy az ugor egység felbomlása után az ősmagyarság az Urál keleti oldalára, Nyugat-Szibériába húzódott volna, ahonnan majd csak az 5. sz. körüli időben jött volna át a hegység európai oldalára. Hajdú épp ellenkezőleg, úgy vélte, hogy az Urál keleti oldalán élt népesség egy része költözött az európai oldalra, amit a műveltséghez tartozó lugovói temetőben lelt mongoloid koponyák tanulságaként vont le. Nem zárja ki azonban azt a lehetőséget sem - Györffy György feltevéséhez6 csatlakozva - hogy e keletről érkező 6 Egyetemi jegyzetében Györffy a mongoloid népesség Káma-vidéki megjelenését a következőképpen magyarázza: „Ha figyelembe vesszük, hogy a nyelvészeti paleontológia megállapítása szerint az i. e. II. évezredben e területnek finnugorok, ill. ugorok voltak a lakói, kétségtelennek kell látnunk, hogy a paleoantropológia által feltárt europid elem a finnugorokkal, a Káma vidékén az ugorokkal azonosítható. Ugyanakkor a Káma medencéjében feltűnő sajátos mongoloid elemet, az ananyinói kultúra itteni hordozóit minden valószínűség szerint a bolgár-törökök (ogurok) elődjeivel kell azonosítanunk. Támogatja ezt az a körülmény is, hogy már az ugor szókincsben határozottan felismerhető egy török réteg, minden bizonnyal e törököknek a Káma vidékére való benyomulása szakította ketté az ugorokat egy északi (obi-ugor) és déli (magyar) részre” (Györffy 1951: 32). - A kérdéssel legutóbb foglalkozó antropológus, T. A. Trofimova a lugovói temetőben talált mongoloid koponyatípust nem a török népcsoportokhoz kötötte (ma már tudjuk, ilyenek nem is jelentek meg errefelé a vaskorban), hiszen ez az embertani típus Nyugat-Szibériában már a neolitikumban is megvolt az protougor, szamojéd és paleoszibériai népek körében. Ismervén a Káma-vidék és Nyugat-Szibéria közti állandó etnikai kapcsolatokat, feltehető, hogy e rassztípus már az ananyinói kor előtt is megjelenhetett az előbbi területen (Trofimova 1968: 64-90).
