Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Szemle, ismertetések - Márku Anita: Fancsaly Éva - Gúti Erika - Kontra Miklós - Molnár Ljubic Mónika - Oszkó Beatrix - Siklósi Beáta - Zagar Szentesi Orsolya: A magyar nyelv Horvátországban (The Hungarian language in Croatia) 407
408 Szemle, ismertetések nyelv többközpontú (1. LANSTYÁK 1996), hogy az újonnan átdolgozott szótárak, helyesírási szabályzatok nem csak a magyarországi magyar nyelvet, hanem a határon túli magyar nyelvváltozatokat is reprezentálják, hogy megkezdődött a magyar nyelv határtalanítása, s az is, hogy a magyar tudományosságban először jött létre olyan hálózat (Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat1), mely a Kárpátmedence magyarsága körében a határon túli régiókban működő nyelvi kutatóintézetek és kutatók révén összehangoltan végez nyelvészeti, nyelvi jogi, nyelvoktatási kutatásokat. Az 1996-1997-ben zajló empirikus vizsgálat (ún. RSS-kutatás) az elmúlt évtizedben tehát túlnőtte magát, de ezeknek az alapkutatásoknak a sorából a délszláv (honvédő) háború miatt kimaradtak a horvátországi magyarok; ebben a közösségben a kutatást 2014-ben sikerült lefolytatni. „A magyar nyelv Horvátországban” című munka ennek a kutatásnak az eredményeit adja közre, mely horvátországi és magyarországi nyelvészek és egyetemi hallgatók gondos és összehangolt szerzői és szerkesztői munkájaként „A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén” könyvsorozat ötödik köteteként jelent meg 20lóban.1 2 A kötet bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy a mintavételnél igyekeztek olyan kvótamintát összeállitani, amely a lehető leginkább összevethető az 1995-1997. évi vizsgálattal. Ennek érdekében megismételték a magyarországi vizsgálatot is egy 97 fős kontrollcsoporttal. A kutatók arra is odafigyeltek, hogy ne legyen jelentős eltérés a két magyarországi kontrollcsoport között az életkor, az iskolázottság és az adatközlők neme szerint sem, valamint a korábbi és a mostani nyelvi adatok között sem. A 65 feladat közül mindössze 6 feladatnál van szignifikáns eltérés, ezek közül négy kontaktushatást mutat a környező országokban (20, 21); tehát a vizsgálat lehetővé teszi, hogy összevessék adatait a korábbi vizsgálattal, s a magyarországi és a többi régióban kapott adatokkal is. A horvátországi magyarok közül 116 adatközlőt kérdeztek meg kérdőíves módszerrel hét településen (Kopács, Vörösmart, Dályhegy, Bellye, Darázs, Kórógy és Zágráb). A hagyományos szociológiai változókon kívül (nem, kor, iskolázottság, vallás) a minta megoszlása abból a szempontból is érdekes, hogy a megkérdezett adatközlők közel fele a délszláv háború miatt legalább egy évig Magyarországon élt. „Ok - mai drávaszögi szóhasználattal mondva - menekültségben voltak, avagy ők voltak a gerincesek, szemben a gerinctelenekkel” (21). A maréknyi magyarság megosztottságáról a végjegyzeteknél azt olvashatjuk: 1 Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat (http://ht.nytud.hu). 2 A sorozat első három kötete egymást követő években jelent meg (A magyar nyelv Ukrajnában [Kárpátalján]. 1998; A magyar nyelv Jugoszláviában [Vajdaságban], 1999; A magyar nyelv Szlovákiában. 2000), majd több mint egy évtized múlva látott napvilágot a 4. kötet (A magyar nyelv Ausztriában és Szlovéniában. 2012).
