Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
36 HoNTi László nem mindig igaz, vagyis téves, hogy a korábbi *w-nek egy magyar szóból való eltűnése szokatlan lenne, 1. pl. *Iewle ’Atem, Hauch; Seele’ FU (UEW 1: 247- 248) > ma. lélék ~ lélke(\), *täwöe (*tälk3) ’voll’ FU (UEW 1: 518) > ma. tele, de különben a lel mellett van hosszú magánhangzós változata is ezen igénknek a régiségben: lél, l él, löl (NySz 2: 564) és a nyelvjárásokban is: lel: lél (CzF 3: 1385-1386, MTSz 1318, PENAVIN 1968/2004: 328b, CsŰRY 2004: 596), lőltem, löltünk (ÚMTSz 3: 799b). - Az UEW-beli *täwöe (*tälk3) ’voll’ szócikk kapcsán van egy nagyon fontos megjegyzésem: a *täwöe melletti *tälk3 alternatív alapalak téves, felesleges is, az elsődlegesből ugyanis közvetlenül vezethetők le az etimológiai szócsalád tagjai. Az MSzFE (3: 626-627) és a TESz (teljes: 3: 883b) helyesen csak az elsődleges formát közli, az EWUng (tele: 2: 1498a, teljes: 2: 1499b-1500a) pedig már óvakodott a rekonstruktum közlésétől. A szócikk nagyjából így néz ki: „täwöe (tälk3) ’voll’ FU” > ?[finn tüysi, észt tüis, ?lapp N dcew'de-, cser. tic], votj. G dolak ’ganz, alle’, zürj. PO dói, osztj. Vj О tel, vog. TJ täwl, So täyl, ma. tele, ehhez pedig ez a kommentár csatlakozik: „Falls auf Grund der finn., lapp, und tscher. Wörter */ vorauszusetzen ist, gehören sie nicht zu dieser Gruppe” (UEW 1: 518); szerintem szinte csoda lenne, ha ezen szavak nem egy közös előzményre mennének vissza. De ha RÉDEI ezt valóban mégis reálisnak tartotta volna, talán írt volna egy alternatív FW szócikket is; ha pedig az alternatív *tüwl3 FU alapalaknak lenne realitása, akkor egy ilyen FU szócikket (is) kellett volna szerkesztenie. Tehát akkor (1) FU *tüwöe (= *tüwAe\ mint az UEW 1: 518), (2) FU *tüwb (> cser., votj., zürj., osztj., vog., ma.) és (3) FW *tüwt3 (> finnségi, lapp, cser.) alapalakoknak kellett volna bekerülniük az UEW-be. Amennyire meg tudom ítélni, T. Itkonen magyarázata hangtanilag is fölöttébb kétséges, és persze az UEW-é is: a finn lyö- ige ősfmn előzménye *löövolt, márpedig az *óo-ből aligha fejlődhetett volna finn öy (vö. lőytü-; még vö. finn työ ~ észt töö < ősfinn *töö ’munka’), és jelentéstanilag is „beteg” (1. fent). Némiképpen hasonló ötlettel állt elő egykor MlKOLA is: „löytää. Mint ismeretes, a szónak csak a magyarban van megfelelője: lel. Az etimológiát nem tudom bővíteni, csak azt a lehetőséget szeretném fölvetni, hogy a szó löy- része nem azonos-e a magyar le-nni, finn lie- stb. szavakkal. Ez esetben a löytää, lel igék egy kauzatív képzőt tartalmaznának, s a jelentés eredetileg ez lett volna: ’teszi, előidézi, hogy (meg)legyen’. A finnben gyakori a -ta, -tä, a magyarban az -/ kauzatív képző” (Mikola 1967: 23); csakhogy ez a javaslat hang- és alaktantörténetileg is tarthatatlan: aligha lehetséges ugyanis, hogy a finnségi *ee a finnben öy és az észtben ei diftongussá vált volna (vö. pl. finn tie, észt tee < kései ősfinn mélyt vagy tárgyat az ütésével, nem pedig fordítva, vagyis úgy, hogy az, aki miután ’eltalál valamit; eltalál, elér (talál valamit)’, majd ’ütést’, még kevésbé hogy ’dobást’ követne el” (SCHALIN 2004: 26).
