Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek 37 *tee ’út’ , finn kiéli, észt keel < kései ősfinn *keeli ’nyelv’), továbbá a finnségi *-ta-/*-tä- kauzatív képző hangtanilag nem felelhet meg a magyar -/- kauzatív képzőnek. Uráli hangtörténeti tanulmányában SAMMALLAHTI a hagyományos felfogást tükröző módon mutatja be a ma. lel szócsaládját: „PFU *lewdä- ’find’, PFP *levdä- / f löütä-, PUg *lewdä- / h 1еГ (SAMMALLAHTI 1988: 493), és föl sem vette bibliográfiájába T. Itkonen cikkét, nyilván nem véletlenül... Az a hangtörténeti magyarázat, amelyet SCHALIN adott a finnségi szócsaládnak az előgermánból vagy valamilyen északnyugati indogermán nyelvi formából való származtatására, nekem fölöttébb mesterkéltnek, erőltetettnek tűnik, vagyis ezt az etimológiai kísérletet elfelejthetjük. A HÄKKINEN (2007: 658) által kifejtett hármas alternatív megoldásokról előadott vélemény záró részében közölt „finnségi ~ magyar” egyeztetésének lehetősége abszolút képtelenség, hiszen ha hangtanilag össze is lehetne békíteni a finnségi igét (vö. finn löytä-) az ősgermán *yleutan alakkal, a magyar lel szóvégi / hangja csak csoda folytán keletkezhetett volna átadó nyelvi (germán vagy indogermán) *?-ből... RÓna-Tas nézetével ellentétben fonológiai szempontból nincs semmi baj a finn és az észt adattal amiatt (sem), hogy az obi-ugor nyelvekben nincs megfelelő. Szerintem tehát a FU *lewőa- (o: *lewAä-) > fi. löytä-, észt leida- stb. ~ ma. lel igenis kifogástalan finnugor kori etimológiai szócsalád. 5. mese, magyar ~ megyer Nép- és törzsnevünknek, valamint a mese szónak köze lehet egymáshoz, amint az alábbiakból (is) kiderül egyértelműen. MSzFE: mese ~ osztj. V mánt’, Vj mant’s, Trj mánt’, DN mont’, Ni Kaz mohi', О mas ’Sage, Erzählung (nicht Lied)’, V Vj mánt’-, Trj mánt’-, DN mont’-, Ni Kaz mns-, О mas- ’Märchen erzählen’ (K-WWb 474b-475a). „A feltehető szóbelseji *-nc- kapcsolatnak az ugor alapnyelvben *-c- variánsa is lehetett. Az osztjákban *-nc- hangkapcsolatból, a magyarban pedig *-c- közvetlen előzményből kell kiindulnunk... [Bekezdés] Az osztjákban a ’Sage...’ jelentésű szó hangalakilag egybeesett a mns frátria elnevezésével (1. magyar alatt). [Bekezdés] Az osztják alapján feltehető, hogy szavunk eredetileg ’mese; Märchen’, ill. ’mesél; erzählen’ jelentésű nomen-verbum lehetett. [Bekezdés] Az ugor alapalak: *тапсз ~ *тасз” (MSzFE 2: 440-441). Itt tehát csak a két osztják szó egybeeséséről van szó. KORENCHY a vogul, az osztják és a magyar frátria- és népnév eredetét a hagyományos nézetnek megfelelően magyarázta: „ugr. *тапсз (MSzFE Manuskript) [Bekezdés] < uriran. *manus- ’Mann, Mensch’... ieur... *manu-s oder
