Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
32 HoNTi László Az MSzFE megfelelőként ezeket közli: fi. löytää, észt leidma, leian ’finden’. A ma. lel- igének van nyelvjárási lél megfelelése is. „A finnugor alapalak: *lewöä(MSzFE 2: 397). A TESz állásfoglalása megegyezik az MSzFE nézetével (TESz 2: 747ab). Finn és észt kollégáinknak az utóbbi közel fél évszázadban a finnségi szók eredeztetésével kapcsolatos nézeteit számbavéve, az olvasó szinte kapkodhatja a fejét a nagy tarkaság láttán. Most ezeket veszem sorra. T. ITKONEN „forradalmi” magyarázatának lényege: „Ruotsin hitta-уетЪт nykyinen valtamerkitys on ’löytää’, ja samaa merkitsevät muun ohessa myös norjan hitta ja tanskan hitte. Englannin hit, joka yleensä katsotaan muinaisskandinaaviseksi lainaksi, merkitsee taas ensi sijassa ’lyödä, iskeä’. Näitä kahta merkitystä silloittaa luontevasti merkitys ’osua, sattua jhk., kohdata, tavoittaa jk’, joka tunnetaan yleisenä sekä skandinaaviselta taholta että englannista” (T. ITKONEN 1970: 14, 1993: 80).26 HÄKKINEN (1983: 322) kétségesnek találta T. ITKONEN azon indokolását, amely a finnségi szók és a ma. lel egyezetésének elvetését kívánta igazolni, hogy csak távoli rokon nyelvekről van szó, és szerinte igenis magyarázhatók közös előzményből. Lényegében ugyanezt adta elő első etimológiai szótárainak egyikében is (F1ÄKKINEN 1990: 161). Később HÄKKINEN (2002: 37—38) azt közölte, hogy egyesek a „finnségi ~ magyar” egyeztetésen kívül a lyö- ’üt’ ige ősfinn előzménye derivátumának tekintik a finnségi szócsaládot, és itt az SSA 2: 132-re utal. Legutóbbi etimológiai szótára szerint a távoli rokonság miatt azzal is számolni kell, hogy a finnségi szó az ősfinn *lewe- (> finn lyö-) származéka, de ennél is jobbnak tekinti Schalin most ismertetendő feltevését. Majd a végkövetkeztetése - horribile dictu - így szól: „Unkarin sana kuuluu samaan yhteyteen korkeintaan sillä tavoin, että se olisi laina samasta indoeurooppalaisesta sanaperheestä kuin itämerensuomen löytää” (HÄKKINEN 2007: 658).27 Schalin (2004) új etimológiai javaslata a finnségi szócsaládot illetően: korai ősgermán eredetűnek véli, de azt is lehetségesnek tartja, hogy még korábbi jövevényszó az előgermánból vagy egy északnyugati indogermán idiómából (Schalin 2004: 27-31). Az előbbit problémamentes eredetmagyarázatnak tekinti: „sm. löytää < mksm. *leütä- (< kksm. *lewtä-) <— kgm. */leutan > misl. hljóta, mr. Huta ’saada (érit. osakseen, käsiinsä tai osallensa arpomalla), saavuttaa, ta-26 „A svéd hitta ige elsődleges mai jelentése ’talál’, ugyanezt jelenti egyebek közt a norvég hitta és a dán hitte. Az angol hit, amelyet általában ősskandináv jövevénynek tartanak, elsősorban ezt jelenti: ’üt, csap’. Ezt a két jelentést természetszerűleg kapcsolja össze a ’vmit elér, vhová jut, eltalál, megcéloz’, amely általánosan ismert mind a skandinávban, mind az angolban” (T. Itkonen 1970: 14, 1993: 80). „A magyar szó legfeljebb csak akkor tartozhatna ebbe az együttesbe [ti. a finnségi szócsaládba, H. L.], ha ugyanazon indogermán szócsaládból származna, mint a finnségi löytää" (HÄKKINEN 2007: 658).
