Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek 33 voittta, kohdata, löytää, jne’ (’erlangen, zuteil werden, erhalten’), ms. hliotan, mengl. hléotan ’arpoa, saada (erit. osallensa arpomalla tai osakseen, käsiinsä, saavuttaa, tavoittaa (erlösen, erlangen’), mys. (h)liozan ’arpoa, ennustaa, taikoa/loihtia, voittaa arvonnassa... [Bekezdés] Originaalin ja lainan merkitysten läheisyys on ilmeinen...” (SCHALIN 2004: 27).28 Ezután hosszasan fontolgatja a fínnségi szónak és feltett germán forrásának hangtani viszonyát, a hangváltozások mikéntjét, majd ekként folytatja: „Edellä käsitetylle etymologialle on siis fonologisin kriteerein vaikea asettaa takarajaa, jonka jälkeen lainautumisen on täytynyt tapahtua. Originaali kgm. */leutan > misl. hljóta jne. olisi äännelakeja soveltaen palautettavissa esigermaanin muotoon *kleud-a-, jonka tarpeeksi varhain esi- tai varhaiskantasuomalaiseen kielimuotoon lainautuneena olisi pitänyt päätyä asuun *lewtä- tai *lewöä-, joista kummastakin olisi kehittynyt mksm. *leütä-” (Schalin 2004: 29).29 Az UEW már hajlik az időközben megjelent, T. iTKONEN-féle magyarázat elfogadására: ?[finn, észt] ~ ?magyar. „Möglicherweise sind die ostseefinnischen Wörter Ableitungen von finn. lyö- ’schlagen, prügeln’ (< urfinn. *leve- < *lewe- ’werfen, schießen’ FU) in urfinn. Zeit: *levtä- > *leütä-, Die semantische Entwicklung kann ’schlagen’ —► ’einen od. etw. treffen, geraten’ —► ’finden’ gewesen sein. In semantischer Hinsicht vgl. schwed. hitta ’finden’ ~ engl, hit ’schlagen, stoßen, treffen’” (UEW 1: 247). Az EWUng-ban lényegében az UEW nézete olvasható: „Unbest Urspr, evtl Erbw aus der fgr Z... Außer der entfernten Verwandtschaft leidet die Erklärung daran, daß die veglichenen finn und est W als Abi ebenso auch in die etym Familie von —» lő gehören können; zu dieser Möglichkeit vgl: engl hit ’schlagen, stoßen, treffen: schwed hitta ’finden’” (EWUng 2: 886b). Meglepő módon azonban a lő szócikkében utalás sincs erre a lehetőségre (EWUng 2: 910ab)... Az SSA (2: 132b) - nyilván T. ITKONEN ötlete nyomán - ugyanezt képviseli. Az EES (235a) állásfoglalását egyenesen meghökkentőnek találom: az észt leida- igét és fínnségi megfelelőit ugyanis az ősgermán *x^eutan (vö. óizlandi hljóta ’kap, jön, elér, talál’, ósvéd Huta ’id.’) igéből eredezteti - nyilván SCHA- lin ötlete nyomán, bár a szótár etimológiai irodalomjegyzékében nem szerepel 28 „finn löytää < ősfinn *leütä- (középősfinn *lewtä-) <— ősgermán *%leutan > óizlandi hljóta, ósvéd liuta ’kap (főleg: részesül vmiből, megszerez, megkap sorshúzással, szert tesz vmire, elér, eltalál, talál stb. (erlangen, zuteil werden, erhalten)’, ónémet hliotan, óangol hléotan ’(ki)sorsol (főleg: részesül vmiből, megszerez), megkap sorshúzással, szert tesz vmire’ (erlösen, erlangen)’, ófelnémet (h)liozan ’(ki)sorsol, jósol, bűvöl/varázsol, sorsoláson nyer’... [Bekezdés] Az eredeti szó és a jövevényszó jelentésének közelsége nyilvánvaló” (Schalin 2004: 27). 29 „Az előzőleg bemutatott etimológiának fonológiai kritériumokkal nehéz olyan határvonalat húzni, amely után a szókölcsönzésnek meg kellett történnie. Az eredeti ősgermán */leutan > óizlandi hljóta stb. a hangtörvények alkalmazásával előgermán *kleud-a-ra lenne visszavezethető, amelynek elég korai elő- vagy korai ősfinn nyelvi formában kellett volna *lewtä- vagy *lewöä- hangalakúvá válnia, és ezek mindegyikéből ősfinn *leütä- fejlődött volna” (Schalin 2004: 29).
