Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek 19 (8) Azt hiszem, hogy HORVÁTH nagyon félreértette a BENKŐ (1984) bevezette fiktív ige fogalmát, amikor ezt írta: „A két ige3 és származékaik - kikerülve fiktív tövű igéink közül - belső keletkezésű szavaink számát gyarapíthatják” (HORVÁTH 2014: 214). A fiktív tő terminusról BENKŐ ekképpen nyilatkozott: „éppen a morfematikai elemzésben ez a tő nem »fikció«, hanem valóságos, kielemezhető morféma. Fikciónak legfeljebb lexikai síkon lehetne tekinteni, ám a tő fogalma nem erre a síkra utal... a fiktív jelzőt terminusomban nem ’kitalált, nem létező stb.’ jelentésében, hanem ’közvetlenül nem kimutatható, nem igazi’ jelentésében kell értelmezni” (BENKŐ 1984: 22; kiemelés az eredetiben, H. L.). Hogy még világosabb legyen: „egyelőre csupán a mindenkori szinkrónia viszonylatában a következő a helyzet: A valódi képzett ige abszolút tövének ugyanabban a belső nyelvi rendszerben van lexémaváltozata, a fiktív tövű igének nincs. Ennek megfelelően a valódi képzett ige képzője a tő lexémaváltozatához képest betölti a deriválás funkcióját, a fiktív tövű igéé nem” (BENKŐ 1984: 20). - HORVÁTH az ér igét az állítólagos nomenverbum igei részeként kezeli. Az ered, ereszt igék az ér igének a származékai, ezt mintha HORVÁTH is talán így értené, legalábbis ezt sejteti, hogy egy cikkben tárgyalja őket, noha ezt nem írta le expressis verbis. Ezért persze szó sem lehet az ered és az ereszt ige valamiféle er- fiktív tövű bázisáról, lévén ezek (történeti) bázisa az ér ige. Az ér szavakkal összefüggésben kell utalnom arra, hogy újabb etimológiai „ötletelés” is megjelent ugyanezen szerzőtől: a „... tautologikus struktúrák gyűjtése és vizsgálata közben merült fel bennem, hogy talán ide, ebbe a típusba tartozhat a szintén azonos hangalakú ég főnevünk4 és ég igénk5 is. Szavunk talán ősi nomenverbum lehetett, s ugyanolyan tautologikus hipotetikus struktúrát alkothat, mint az előbbi példák: *A fog fog; *A szív szív; *Az ég ég. Az ötlet életképesnek látszik, a kérdés azonban az, hogy vannak-e meggyőző érvek, melyek a kétféle ég ősi azonosságát, valamikori nomenverbum voltát bizonyíthatják” (HORVÁTH 2013: 30). Én nem találtam ebben az írásban (sem) meggyőző érveket. Továbbá mindkét ég rokon nyelvi megfelelőivel, a hangmegfelelésekkel kapcsolatban vannak a szerzőnek nehézségei (i. m. 31-32). Ezeket könnyen legyűrheti, ha szert tesz akár csak minimális szakirodalomi ismeretre. De ha még3 Az ered, ereszt igékről van szó. 4 Finn sää ’Witterung’ ~ zürj. Pr. síned ’nach einem Feuer aufsteigender, wie blaue Luft schwebender Rauch’ ~ ma. ég ’Himmel’; (óma.) Luft’ < FU *sär/e ’Luft’ (UEW 1: 435). 5 ?Cser. KB arjyä- ’schwelen, anbrennen’ ~ zürj. in ’Flamme’ ~ osztj. Vj jätjbl- ’am Feuer rösten’ ~ ma. ég ’brennen’ < FU *ӓӈз-2 ’Feuer; brennen’ (UEW 1: 26. A Horváth (2013: 32) által megfogalmazott kifogások közül az osztják szó szókezdő j elemével kapcsolatos csakugyan indokolt lehetne (vö. Honti 1999: 65, 67), de az obi-ugor alapnyelvben szórványosan bizony keletkezett szókezdő *j (i. m. 120).
