Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
16 HoNTi László nyelvek nyújtanak támpontot eredetének tisztázásához, de a törökségi kapcsolatot sem zárta ki: „A szónak gazdag jelentésköre és nagy kiterjedésű családja érint, éréz, ért, érdé kél, érlel, érték stb. inkább arra vall, hogy eredeti nyelvelemmel van dolgunk. Valószínű, hogy a mi szavunkat, meg a ’megérkezik, elér, eljut, követ, lesz’ jelentésű török szókat... ősrokonság fűzi egymáshoz” (Pais 1945: 20). Azt hiszem, már jó húsz évvel ezelőtt rábukkantam ér igénk régóta keresett rokonságára: az ér és az ered ’entspringen; entstehen, entstammen; sich auf den Weg begeben’ finnugor kori szavunkkal tartozik együvé, és igy FU *$ӓгз- ’gelangen, erreichen, sich verbreiten’ alapalakra megy vissza. Úgy látom, nincs sem hang-, sem jelentéstani akadálya annak, hogy kései ősma. *er- > *ér- > ér, ér, ill. *er-ed- > ered ~ *er-eszt- > ereszt alap- és származékszók révén kapcsoljuk e szavakat az MSzFE-ben található obi-ugor és zűrjén adatokhoz (HONTI 1985a: 447). Ehhez jelentéstanilag vö. óegyházi szláv prispéti ’be in time; arrive’, spéti ’make progress succeed’ ~ szanszkrit sphä- ’grow, increase’ ~ óangol spöwan ’succeed’ (BUCK 1949/1988: 704). Az EWUng (1: 327b) alig valószínűnek minősítette etimológiai magyarázatomat, de sajnos minden indokolás nélkül tette ezt, meglepő és ellentmondásos módon viszont az ereget alatt - ahol többek közt az ered és az ereszt igét is szerepelteti - már elfogadja a finnugor eredetet (tehát HONTI 1985a: 447 és UEW 1: 497-498; 1. EWUng 1: 328b-329a). Éppen azért csak lapszusnak hiszem ezt a negatív állásfoglalást, mivel az MSzFE (1: 161) és Katz (1971: 146) valóban téves feltevésének cáfolatával indítottam írásomat (KATZ etimológiájával kapcsolatban 1. még HONTI 1972: 23-24, 1. jegyzet, 1974: 372-373), és a szerző(k) figyelmét elkerülhette az én megoldásom. HORVÁTH Katalin etimológiai eszmefuttatásával kapcsolatban van néhány fontos észrevételem. (1) Kár, hogy a szerző nem számítja „mérvadó etimológiai szótáraink” közé az UEW-t, pedig talán hasznára válhatott volna. Úgy tűnik, nem is hallott erről a sokak által gyakran forgatott etimológiai szótárról, mert etimologizálgató írásainak egyikében sem találkoztam megemlítésével. (2) Én nem csodálom, hogy „az ér főnév és az ered, ereszt igék etimológiai összefüggésének, egyazon eredetének a lehetősége fel sem merül”. A szerző által említett igék ugyanis az ér ige származékai, ez pedig helyváltoztatást jelent, az ér főnevek pedig jobbára valamilyen folyadék (rendszerint vér és víz) lelőhelyét jelölik. (3) Sajnálatos módon nem tudom, mi értendő „a magyar nyelvi időrend” (HORVÁTH 2014: 211) kifejezésen. (4) A „Horváth 2014: 211” passzusban a szerző zavarba ejtő módon összevegyítette a kétféle ér főnevet és az azokat tárgyaló kétféle TESz- és EWUngszócikk tartalmát, ezért azokat most rövidítve idézem:
