Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek 13 A legfrissebb tanulmány, amely ér igénkkel foglalkozik, Horváth Katalin (2014) munkája. A most következő bőséges idézeteket alább, a Megjegyzések rovatban kommentálom. „... a ma használatban lévő, mérvadó etimológiai szótáraink, elsősorban a TESz. és az EWUng, régebbi (EtSz., SzófSz., MSzFE.) és a legújabb (EtSzt.) szakszótárunkhoz hasonlóan a felvetett gondolatot nem támasztják alá: a szócikkekben az ér főnév és az ered, ereszt igék etimológiai összefüggésének, egyazon eredetének a lehetősége fel sem merül. A szótárakban nyoma sincs annak sem, hogy a kettős szófajú ér a régiségben igenévszó lett volna. Kihívást jelentett számomra és kutatásra sarkallt azonban az, hogy a szótáraink szócikkeiből kibontakozó kép itt sem egységes: régi értelmező szótárainkban (CzF., BALLAGI, BALASSA), illetve az Oklevélszótárban, a Nyelvtörténeti szótárban és a Magyar tájszótárban ötletemet megtámogató adatokat és gondolatokat találtam. Sőt, CZUCZOR és FOGARASI szótárában a felmerült etimológiai összefüggést is megtaláljuk: a szerkesztők az ered szócikkében ezt írják: »az ér gyökből származik« CzF. 2: 380)” (HORVÁTH 2014: 208). Az ér (’vérér’ és ’vízér’) főnevekről ekként nyilatkozik: „Korábbi szótáraink (1. CzF., BALL., MUSz., MTSz., NySz., OklSz., EtSz., BALASSA, SzófSz. továbbá az újabbak közül a SzT és az ÚMTSz.) az ér két jelentését egységesen egy címszó alatt jegyzik, vagyis a szót egyértelműen poliszémának tartják”1 (HORVÁTH 2014: 211; kiemelve az eredetiben, H. L.). „Különös azonban az, hogy nyelvtörténeti-etimológiai szótáraink szócikkei - a CzF. és az Oklevélszótár kivételével - a későbbi ’véna’ jelentést tekintik elsődlegesnek, s a korai ’kis vízfolyás’ jelentést ebből vezetik le. Ennek magyarázata csak az lehet, hogy szavunk régen megállapított finnugor megfelelőinek (1. vog. tar ’gyökér’; osztj. Vj. ier ’vonás, vonal’; osztj. V. lér ’sáv, csík’; O. ler ’gyökérrost’; votj. Sz. ser, vir-ser ’vérér’; cser. sár ’vérér’; a kikövetkeztetett alapalak: *sär3 [TESz. 1: 779; EWUng. Lieferung 2: 327]) - a jelentések egyeztethetősége ellenére - sehol nincs ’vízér, vízfolyás’ jelentése. Hogy a levezetés »rendben legyen«, feltehetően kényszerűen (és egyúttal mesterkélten), a magyar nyelvi időrendnek és jelentések logikus összefüggésének ellentmondva, a ’vérér’ jelentésből kellett kiindulniuk” (HORVÁTH 2014: 211). „Poliszéma vagy homonima? - Miután RÉDEI KÁROLY 1965- ben új, a magyar jelentéssel az addig egyeztetett szavaknál jobban egyezőnek látszó, permi megfelelőket talált a ’vízér’ jelentéshez (1. zürj. V., Sz. sor ’patak’; votj. sur ’folyó, folyam’; a föltett alapforma: *sár3 vagy *ser3), úgy vélte, hogy 1 Az ér ’vérér’ és ’vízfolyás’ egy szócikkben van a felsorolt szótárak legtöbbjében (CzF 2: 518— 519, Ballagi 1878: 318b, NySz 1: 655-656, OklSz 190-192, EtSz 1: 1590-1591, Balassa 1940: 182a, SzT 3: 267ab, ÚMTSz 2: 198b—199a), de a hivatkozott források egyikében (MTSz 495) csak az ér ’vérér’ található meg.
