Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Tanulmányok - Cser András: A latin inflexiós allomorfiák morfofonológiája (The morphophonology of Latin inflectional allomorphy) 35
A latin inflexiós allomorfiák morfofonológiája 49 o/or, is/eris, it/itur, imus/imur, itis/iminl, unt/untur-c-V-m/r, s/ris, t/tur, mus/mur, tis/minT, nt/ntur 5. táblázat Toldalékvariánsok kiterjesztett tő után Mindössze két is hatókörű rendhagyóságot kell megemlítenünk, és ezzel a latin igeragozás morfofonológiájának leírása teljes lesz. Az egyik az, hogy a jövő idejű perfectum 3Plur alakja -érint végződést kap (fuerint, audierint...) az elvárható **-erunt helyett (hiszen ez a paradigma egyébként az -er- tőkiterjesztés és a személyvégződések kombinációjából áll össze). Ez nem morfofonológiai szabálytalanság, arról van szó, hogy a fuerint-típusú alakok az egyébként formailag nagyon hasonló jelenidejű kötőmódú perfectumból (ahol a tőkiterjesztés -éri-) kerültek át ebbe a paradigmába. Ennek egyébként az is a következménye, hogy a két paradigma mindössze egyetlen alakban, az ISing-ben tér el egymástól (fuero, \W. fuerim). Hasonló ehhez a másik rendhagyóság. A mássalhangzó- és /-tövű igék jövő idejű imperfectum ISing alakja -am végződést kap {agam, capiam, veniam), bár a tőkiterjesztés itt ez az alak a jelen idejű kötőmódból került át, ahol a tőkiterjesztés -a-. 3. Névszói allomorfia 3.1. Bevezető megjegyzések Amint láttuk, az igeragozásban felléppő allomorfiák környezetei a hangzóssági skála egy szakaszán definiálhatók, a skála egyik végén a mássalhangzókkal, a másik végén a nem felső magánhangzókkal, míg a felső nyelvállású magánhangzók a kettő között helyezkednek el, és részint a mássalhangzókkal, részint pedig a nem felső magánhangzókkal viselkednek egyformán. Nagyon hasonló ez ahhoz, amit a névszóragozásban látunk.10 A névszói inflexió strukturálisan egyszerűbb, de morfofonológiailag bonyolultabb, mint az igei inflexió. Annyiban egyszerűbb, hogy minden alak egy tőből és egy végződésből áll; az igékkel ellentétben itt nincsenek tőkiterjesztések, eltekintve a nemjelölés bizonyos típusaitól. Természetesen a névszói képzéseknek sok fajtája létezett a latinban, de ezekről (mint derivációról) itt nem ejtünk szót. 10 Ez utóbbival kapcsolatban az alapvető meglátást Spaelti (2004), Emonds - Spaelti (2005), valamint Emonds (2014) is megfogalmazza.
