Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Klima László: Sudár Balázs - Szentpéteri József - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés (Hungarian prehistory. Science and tradition) 495
Szemle, ismertetések 497 mánynak. Ettől a gondolattól jutott el odáig, hogy kimondja, semmiféle politikai elfogultságnak nincs helye a magyar őstörténet kutatásában. A konferencia folyamán a régészet, az embertan és a genetika kérdéseivel foglalkozó szekció munkáját kísérte a legnagyobb figyelem, telt ház volt az előadóteremben. TÜRK Attila tartotta az első előadást. Címe: „A korai magyar történelem régészeti kutatása napjainkban” (19-29). Az előadó a Kárpátok keleti lejtőitől az Urálig terjedő terület magyar vonatkozású régészeti leleteinek legjobb ismerője. Az elmúlt évtizedben bejárta az oroszországi múzeumokat a magyarság nyomait kutatva. Megállapítása szerint „a Kárpát-medence 10. századi régészeti hagyatékának minden kétséget kizáróan vannak 9. századi kelet-európai előzményei...” Természetesen ebből a körből ismertünk leleteket már korábban is, de a honfoglalást megelőző vándorlás tudományos rekonstrukciója főleg történeti és nyelvészeti adatokra épül, a régészet csak kevésbé alakított rajta. Az elmúlt másfél évtized régészeti szenzációjának is nevezhető, hogy az 1980-as évek óta ismert Ingül folyó melléki háromsíros kis lelőhely körzetéből újabb magyar jellegű leletek kerültek elő, s ezzel körvonalazódott az említett lelőhelyről elnevezett Szubbotyici-lelethorizont4. A horizont lelőhelyei a Dnyeper középső folyásának körzetében helyezkednek el. A radiokarbon-módszerrel végzett vizsgálatok a 9. század közepére datálják ezt a leletegyüttest. Összevetve a történeti forrásokkal, azt feltételezhetjük, hogy ezen a területen az etelközi magyarság régészeti emlékei bukkantak felszínre. Etelköz lehetővé vált lokalizálásával egy időben meggyengült az a feltételezés, hogy a Don és a Donyec folyók mellékén, a szaltovói régészeti kultúra5 területén magyar népesség tartózkodott volna. Ez a feltételezés a szaltovói kultúra tüzetesebb régészeti feltárása, valamint a magyar kapcsolatokkal rendelkező déluráli lelőhelyek késői datálása nyomán gyengült meg. Az ukrajnai magyar jellegű leletanyag (Szubbotyici-horizont) nem a Kazár Kaganátus területének leletanyagával mutat szorosabb kapcsolatot, hanem a Volga-Dél-Urál vidék 8-10. századi leleteivel. A Volga-Urál régióban az utóbbi időkben Cseljabinszk környékéről, az Urál keleti lejtőiről kerültek elő magyar vonatkozású leletek. Az új adatok alapján 4 Szubbotyici Ukrajnában található, ukrán neve Szubotca. 5 A kultúra két névadó lelőhelye Ukrajnában található. A kultúra neve ukránul Салт1всько-маяцька культура, illetve Салт1вська культура. Az akadémiai szabályzat szerint helyes magyar fordításuk: Szaltiv-majaki kultúra, Szaltivi kultúra. Nem valószínű, hogy ezek az elnevezések elterjednének, mivel a régi elnevezések (Szaltovo-majaki kultúra, Szaltovo-majackaja kultúra, Szaltovói kultúra) már elfogadottá váltak a régészeti szakirodalomban. A félreértések elkerülése végett használjuk mi is inkább a Szaltovói kultúra terminust.
