Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Klima László: Sudár Balázs - Szentpéteri József - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés (Hungarian prehistory. Science and tradition) 495
496 Szemle, ismertetések Nem ugyanazt az élményt kínálja egy konferenciát meghallgatni vagy az elhangzott előadásokat nyomtatásban olvasni. A konferenciákon gyakran a helyszínen megmérettetnek a gondolatok, az előadásokat a résztvevők megvitatják. Ha az előadóteremben esetleg erre nem is kerül sor, másnap a szakmai műhelyekben megkezdődik a diskurzus, és a bírálatok, kiegészítések gyakran bekerülnek az előadások nyomtatott változatába. A konferenciák tehát valójában a kötetek megjelenésével fejeződnek be. Onnantól már a konferencia utóélete zajlik - előbb-utóbb megjelennek az első ismertetések is, amelyekről szintén lehet vitatkozni, egészen a következő tudományos találkozóig... A „Magyar őstörténet - tudomány és hagyományőrzés” című konferencia megrendezése már nagyon időszerű volt. A honfoglalás millecentenáriumára szerveződött konferenciasorozat3 óta majdnem húsz év telt el. FODOR PÁL, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának vezetője megnyitójában (7-8) elmondta, hogy a kezdeményezésére alakult Magyar Őstörténeti Témacsoport fel kívánja élénkíteni a magyar őstörténet kutatását. Ezt a tevékenységét azonban nem a tudomány bástyáinak védelmében folytatja, hanem a nyilvánosság előtt. Vagyis kommunikációs fordulatra is szükség van. A cél a tudományos eredmények „gyors és hatékony eljuttatása a szakmához és a nagyközönséghez”. Tehát az akadémia irányítani és szakszerű, tudományos véleményével befolyásolni kívánja azt a diskurzust, ami a magyar őstörténetről folyik a társadalom szinte minden rétegében. A konferencia bevezető tudományos előadását VÁSÁRY ISTVÁN, a Magyar Őstörténeti Témacsoport vezetője tartotta (11-16). Alapvető fogalmak tömör újradefiniálására tett kísérletet: az őstörténet, nyelv, nép (ethnosz, etnikum), néppé válás (etnogenezis) és néptörténet (etnohistória, etnikai történet) fogalmak helyét kereste a magyar őstörténet kutatásában. Kiemelte, hogy a nyelvnek folyamatos története van, az etnogenezisben és az etnohistóriában a nyelv változásai jól követhetők. Ezen történeti változások modellezésére pedig mind a mai napig a legalkalmasabb a családfaelmélet. A nép, az ethnosz és az etnikum terminusokat vizsgálva fölsorolta azokat a kritériumokat, melyek alapján az egyes embercsoportok egymástól elválaszthatók. Ezek közül elsőként a mi-tudatot említette. A közösségválasztás mindenkinek egyéni joga, tehát a magyarság vállalása is személyes döntés, abba idegenek nem szólhatnak bele (ezért magyar Petőfi Sándor, valamint Hunyadi János és fia, Mátyás). Az orientalisztika hazánkban mindig is magyar szempontú volt, a nemzeti tudományok körébe sorolták. VÁSÁRY amellett érvelt, hogy az orientalisztikát a magyar őstörténet érintettségétől függetlenül is művelnie kell a magyar tudo-3 L. a következő köteteket: Honfoglalás és régészet. Budapest. 1994; A honfoglaláskor írott forrásai. Budapest. 1996; Honfoglalás és nyelvészet. Budapest. 1997; Honfoglalás és néprajz. Budapest. 1997.
