Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)

Szemle, ismertetések - Honti László: Ernst Kausen nyelvcsalád-könyveiről (On Emst Kausen’s language family books) 480

486

Szemle, ismertetések

of their vocabulary is identical, surprisingly they have different words for such fundamental concepts as...” (KÁLMÁN 1988: 400).

Az igen széleskörűen tájékozott HELIMSKIJ nyomán Salminen a földrajzilag legkeletibb uráli nyelvek egy konvergens hangtani változását valamiféle areálisgenetikai egység tagjaiban bekövetkezettként értelmezte, megfeledkezve arról, hogy kronológiailag nem lehet kapcsolat az ezen nyelvekben bekövetkezett változások között. Vö. „Since there is little evidence for Proto-Ugrian as a genuin genetic unit, this is a good place to resort to the concept of »areal genetic unit«, which was launched by HELIMSKIJ (HELIMSKIJ 1982) with reference to Finno- Volgaic and Finno-Permian, but which in my view suits equally well Ugrian and Ob-Ugrian, as well as Finno-Sámi and Volgaic. Areal genetic units differ crucially from strictly genetic units, that is, branches deriving from a distinct protolanguage, in that they can overlap with each other. We are therefore free to recognize areal genetic units that contradict with the standard classification, for instance, Finno-Mordvin, Mari-Permian, Permian-Hungarian, Hungarian-Mansi, and Khanty-Samoyed, as well” (SALMINEN 2002: 51). HELIMSKIJ (1982: 123-125) az uráli alapnyelvi szibilánsoknak az ugorban és a szamojédban létrejött változásait areális jelenségnek tekintette, de ezek valójában teljesen függetlenek egymástól: az „ugor *ű > (vogul és déli osztják) t" összekapcsolása az „uráli *s/*s > > szamojéd t" hangváltozással (Helimskij 1982: 124) kronológiailag lehetetlen, hiszen a szamojédban bekövetkezett hangváltozásnak sokkal korábbi keletűnek kell lennie, mint az ugyanezen uráli alapnyelvi szibilánsok vogul és déli osztják képviseletei megszületésének (erről részletesebben 1. HONTI 2014a: 219-221). Ha egy régió nyelveiben azonos vagy hasonló folyamatok játszódtak le, de egymástól távoli időszakokban, akkor bizony szó sem lehet „areális-g e n e t i к a i egység”-ről, azaz valamiféle kontaktusjelenségről! Salminen itt kellő ugrisztikai ismeretek és a vonatkozó szakirodalom alapos tanulmányozása nélkül tett megalapozatlan kijelentést, nem először. Ez utóbbit tanúsítja, hogy szerinte (SALMINEN 1989: 16) SETÄLÄ elavultnak tekintette OTTO DONNER családfa-modelljét, noha az én értelmezésemben a kettő lényegében ugyanazt ábrázolja, ezt még a családfa fürészelgetésével foglalkozó Kaisa Häkkinen (1983: 67-68) is így látta; meg kell jegyeznem, hogy SALMINEN ezen írásában nem közölte azt a bibliográfiai helyet, ahol DONNER családfa-ábrája látható, és ahol SETÁLÁnek ez az állítólagos kijelentése olvasható lenne, de nyilván csak ezekről lehet szó: DONNER 1879: 157-158, SETÄLÄ 1926: 54-55.

„9.3. Die uralischen Sprachen im Überblick” (KAUSEN 2013: 349-355). „Man nimmt an, dass die Trennung des Ungarischen vom Ob-Ugrischen bereits vor fast 3000 Jahren begonnen hat, so dass Ob-Ugrisch und Ungarisch sich stark auseinander entwickelt haben und die Einheit der ugrischen Sprachen nicht leicht nachzuweisen war (heute wird sie wieder in Frage gestellt)” (KAUSEN