Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)

Szemle, ismertetések - Honti László: Ernst Kausen nyelvcsalád-könyveiről (On Emst Kausen’s language family books) 480

Szemle, ismertetések

483

gestorbene uralische Varietäten wie die Sprachen der Merya, Muroma und Meschtschera, von denen faktisch nur die Namen überliefert sind. Sie sind wahrscheinlich in der Nähe des Mordwinischen oder Mari einzuordnen” (KAUSEN 2013: 343). A szerző tájékozottsága nem kielégítő. Ami a mator vagy motor nyelvet illeti, az bizony nem a közelmúltban tűnt el, vő. „Das Matorische (Motorisch, Mator-Taigi-Karagassische) ist eine ausgestorbene Sprache, die zum samojedischen Zweig der uralischen Sprachfamilie gehört. Es wurde bis zur ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts in Südsibirien, im Gebiet des Sajangebirges gesprochen” (Helimski 1997: 13). A mescserrel kapcsolatos közlés értékelése valamivel bonyolultabb. Az orosz történeti dokumentumokban szereplő mescser nevet MUNKÁCSI BERNÁT egy 1894-es cikkében elsőként hozta finnugor gyanúba, majd KNIEZSA ISTVÁN egy végülis publikálásra maga által alkalmatlannak minősített, 1951 -es előadásában kívánta a mescser ~ megy er összetartozását igazolni (VÁSÁRY 2008: 38, 39). Zsirai idejében fel sem merült az a gondolat, hogy a mescser név mögött volgai finnugor nyelvű nép rejtőzhet, hiszen nevezetes munkájának „A kihalt volgai-finnugor népek” című fejezetében (ZSIRAI 1937: 269-274, 1994: 271-276) csak a muromáról és a merjáról írt. E kérdéssel később több magyar és orosz kutató is foglalkozott. Ezek egyike az imént említett VÁSÁRY ISTVÁN, aki erre a következtetésre jutott: „A mescserekben egy volgai finnugor népet kell látnunk...” (VÁSÁRY 2008: 63), „de a volgai finnugor eredet-magyarázat egyelőre... nem átütő erejű” (VÁSÁRY 2008: 66). A kérdés fmnugrisztikai és turkológiái vonatkozásainak alapos ismerete nélkül én nem foglalhatok állást.

A SALMINEN 2002-re hivatkozva állítja KAUSEN, hogy az uráli nyelvcsaládban a következő alcsoportok (Untereinheiten) vannak: fmnségi, lapp, mordvin (erza és moksa), permi, szamojéd. Ez a következő szövegegyüttesbe ágyazva jelenik meg: „Nach SALMINEN und seinen finnischen Kollegen können nach dem aktuellen Stand der Uralistik nur folgende fünf Gruppen als nachgewiesene genetische Untereinheiten des Uralischen gelten... Die Einzelsprachen Mari, Ungarisch, Chanti und Mansi seien nach heutiger Beweislage keiner Untereinheit des Uralischen zuzuordnen, d. h. auch der ugrische und ob-ugrische Knoten ist nicht ausreichend belegt. In der Tat zeigen lexikostatistische Untersuchungen eine größere Nähe des Chanti zu den fmno-permischen Sprachen als zum Mansi und Ungarischen; andererseits weisen phonologische Isoglossen auf eine engere Beziehung zwischen den permischen und ugrischen Sprachen hin. [Bekezdés] Fazit: Die fast zweihundert Jahre mehr oder weniger unveränderten Grundannahmen der Klassifikation des Uralischen sind im letzten Jahrzehnt gehörig ins Wanken geraten. Ein präzises, konsensfahiges Bild der internen Gliederung des Uralischen is ferner denn je” (KAUSEN 2013: 349).

Hát ezek bizony kemény szavak, amelyekre csak ekképpen válaszolhatok: (1) Én sajnálatos módon nem tudom, kik azok a finn uralisták, akik osztják Salmi-