Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Forgács Tamás: Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete. Frazeológiai etimológiai szótár (The origins of proverbs and sayings. A phraseological etymological dictionary) 469
Szemle, ismertetések 473 utal a magyar vezérszóra (pl. Pecunia non ölet ► PÉNZ: A pénznek nincs szaga). Néhol azonban a kifejezések jelentésviszonyai teszik szükségessé az utalást, pl. utolsó tangó Párizsban ►KAPUZÁRÁS: kapuzárás előtti [kapuzárási] pánik. Ebben a példában erre azért van szükség, mert a szótár gyakran egyes kifejezések más nyelvekbeli megfeleléseit, sőt szinonimáit is közli: „A kapuzárási pánik metaforikus szinonimájaként több nyelvben is elterjedt az utolsó tangó Párizsban kifejezés is (FR. le dernier tango á Paris, NÉM. der letzte Tango in Paris, OL. / ’ultimo tango a Parigí). Ennek forrása pedig Bernardo Bertolucci azonos című, 1972-ben bemutatott, egy fiatal lány és egy idősödő férfi viharos kapcsolatát ábrázoló és nagy botrányt kavart filmje, Marion Brandóval és Maria Schneiderrel a főszerepekben” (266). Az eredetmagyarázatok nagy része a felhasznált magyar és nemzetközi szakirodalom alapján egyértelműen megoldottnak számít. Ahogy BÁRDOSI is írja, ezek többnyire a közös európai kultúrkincsre vezethetők vissza (ez lehet a Biblia: fekete bárány, Nyomtató lónak/ökörnek nem kötik be száját, a görögrómai mitológia: Erisz almája, trójai faló', a történelem: Hannibál a kapuk előtt van!, Eb ura fakó, Ugocsa non coronat!; az irodalom: O, Rómeó, mért vagy te Rómeó?', fehérek közt (egy) európai', a film: Az élet nem habostorta, a burzsoázia diszkrét bája), de számos esetben népszokások {úgy készül, mint a Luca széke; bekötik a fejét) vagy mindennapos megfigyeléseink is magyarázatul szolgálhatnak {ritka, mint a fehér holló', sót hint vkinek a sebére stb. Nem kis számban találhatók azonban nyelvünkben olyan frazémák is, amelyeknek máig sincs egyértelmű, biztosnak tekinthető megfejtése, mert olyan kultúrtörténeti hátterük van, amely már már teljesen feledésbe merült, így velük kapcsolatban több magyarázat is felmerül {dűlőre jut, fűbe harap, az orrában hordja a harangozópénzt stb.). Ezek esetében BÁRDOSI - tisztázatlan, bizonytalan eredetűnek minősítve a kifejezést - a szócikkek magyarázó részében - 0 jellel elválasztva - a szakirodalomban előforduló egymástól eltérő magyarázatokat is bemutatja, ez a szótár enciklopédikussága szempontjából mindenképpen dicséretes. A különféle véleményeket igyekszik egymással szembeállítani, s amennyire lehet, próbálja az általa legvalószínűbbnek tartott magyarázatot kiemelni. Mint BÁRDOSI is írja, a „frazémák és azok eredetmagyarázatainak szótárszerű elrendezésén túl a szótár másik jelentős újítása, hogy írott és internetes források alapján érdekességként feltünteti a frazémák gyakoribb - elsősorban európai - idegen nyelvi megfelelőit is ott, ahol az alkotóelemek, a bennük szereplő képek, valamint a jelentések teljes azonossága vagy nagyfokú hasonlósága azt lehetővé tette, természetesen a teljességre való törekvés nélkül” (11). Ezeket a szócikken belül jól láthatóan elkülönítve а о jel után találjuk meg. További érdekes újítása még a szótárnak, hogy mivel egyes állandósult szókapcsolatok gyakran képezik művészeti alkotások, köztük festmények és szobrok témáját is, egyes szócikkekben ikonográfiái utalásokat is találunk. Ezeket a
