Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Forgács Tamás: Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete. Frazeológiai etimológiai szótár (The origins of proverbs and sayings. A phraseological etymological dictionary) 469
474 Szemle, ismertetések □ jellel vezeti be a szerző, mint pl. az aranyborjú imádása kifejezés kapcsán: „□ Nicolas Poussin: Az aranyborjú imádása, 1633-1634 (London, National Gallery)” (48). Minden szócikk végén - а Ш jel után - megtaláljuk a bennük szereplő eredetmagyarázatok szakirodalmi forrásait. Ezek közül a gyakorta előfordulókat rövidítve közli a szerző (pl. ONG: 127-128), a többi esetben pedig a szakirodalomban szokásos jelölésmódot találjuk (pl. Kertész 1931: 12). A részletes bibliográfiai adatok - mint fentebb is láthattuk - a „Felhasznált források” című fejezetben találhatók meg. BÁRDOSI új szótára kitűnő, hiánypótló munka. Noha - mint fentebb is említettem - számos kiadványban olvashatunk szólásmagyarázatokat, de ennyit egy kiadványban összegyűjtve sehol. Külön erénye a munkának, hogy a gyűjteményes munkák mellett két nagy nyelvészeti folyóiratunk szólásfejtéseit is feldolgozta, ezzel a szótár mintegy a TESz és az EWUng megfelelője lett a több szóból álló lexikális egységek körében, hiszen nem csupán a szólásmagyarázatokat olvashatjuk benne, hanem a vonatkozó szakirodalmi források lelőhelyét is megtaláljuk. Ezzel lehetővé válik, hogy - különösen a még nem egyértelműen megfejtett szólások esetében - a szakirodalmi munkákban a szócikkeknél részletesebben is elolvashassuk a felmerült magyarázatokat, s esetleg újabbakkal is előállhassunk. Persze azért egy ekkora munkába mindig becsúszhatnak apróbb pontatlanságok, hiányosságok. így például a megtanít vkit kesztyűbe(n) dudálni szólás esetében BÁRDOSI a magyarázatokban megemlíti ezt a magyarázatot is: „Bernáth BÉLA hosszú lére eresztett, nehezen hihető magyarázata a nemi aktushoz kapcsolódó erotikus hátteret sejtet” (282), azonban a szócikk végén felsorolt források közül hiányzik Bernáth „A szerelem titkos nyelvén” című könyve, melyben ezt a fejtegetést olvashatjuk (BERNÁTH 1986: 125-155). Igaz, nem nagy veszteségről van szó, mert a Magyar Nyelvben megjelent szólásfejtésemben (FORGÁCS 2014: 326-332) magam is komolytalannak találtam a magyarázatot. Másrészt mivel az illető szólást nagyon sokféleképp magyarázzák, a szócikk végén így is kilenc szakirodalmi hivatkozás található, így nem olyan könnyen tűnhetett fel a szerzőnek, hogy egy munka kimaradt a felsorolásból. Ami a szakirodalmi hivatkozásokat illeti, még két apró megjegyzést teszek. BV rövidítéssel BÁRDOSI saját feljegyzéseire hivatkozik: „BÁRDOSI VILMOS kéziratos anyaga” (583). Ez annyiban szerencsétlen, hogy, kézirat lévén, ez valószínűleg mások számára nem hozzáférhető. RORORO rövidítéssel pedig a Rowohlt Taschenbuch Verlag által megjelentetett szólásmagyarázó munkára hivatkozik, ami némileg szokatlan, hiszen a RORORO a kiadó saját rövidített elnevezése, s a többi betűszóval feltüntetett munka esetében BÁRDOSI vagy a szerző vagy a kötet címéből alkotja meg a rövid elnevezést. De itt is lehet mentséget találni az eljárásmódra, hiszen a kötet szerzőjeként fantázianév szerepel (Dr. WORT), s a két kötet címe sem szokványos (I. Klappe zu, Affe tot - II. Mich
