Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Tanulmányok - Cser András: A latin inflexiós allomorfiák morfofonológiája (The morphophonology of Latin inflectional allomorphy) 35
42 Cser András (1) (a) VV->V/_V (b) VV -*■ V / _(n)t# (c) V[-felső, +hátsó] —*• Ф / _V (csak levezetett környezetben) A harmadik megjegyzés az ún. w-tövü igékre (pl. tribuó) vonatkozik. Voltaképpen kézenfekvő módon lehet érvelni amellett, hogy ezeknek az igéknek az imperfectum töve nem magánhagzóra, hanem mássalhangzóra végződik ([uw]). Egyfelől soha nem fordul elő, hogy más allomorfiát mutatnának, mint az összes többi mássalhangzós tő. Másfelől imperfectumi igető soha nem végződik [o]-ra vagy [o]-ra, ami véletlenszerű hiánynak tűnik, hiszen minden más magánhangzó-minőség előfordul, legalábbis a hagyományos felosztás szerint. Ha azonban az [u()]-t is töröljük az előforduló magánhangzók köréből, a tilalom egyfajta általánosításként fogalmazható meg: a latinban imperfectum tövek nem végződhetnek kerek magánhangzóra. A harmadik adalékot az egyetlen „valódi” м-tövű ige nyújtja, az erősen defektiv fore ’lenni’. Ennek kizárólag -re,-re-, és -d-toldalékolt alakjai vannak, amelyek nem a tribuo-hoz hasonló allomorfiát mutatják if ore, fore- és fua-), és amelyeken megfigyelhető az [u] nyíltabbá válása [r] előtt, amely a latinban levezetett környezetben működő fonológiai szabály volt. Ha ezt az elemzést elfogadjuk, abból az következik, hogy az ún. м-tövűek és a v-tövűek (mint pl. vivo ’él’) közötti különbség pusztán ortográfiái: a [w] hangot jelölik a vzvo-típusban, de nem jelölik a iriÓMO-típusban.5 2.3. A perfectum tövet közvetlenül követő toldalékok 2.3.1. A toldalékok csoportosítása Azok a toldalékok, amelyek közvetlenül követhetik a perfectum tövet, funkcionálisan három csoportra oszthatók. Az imperfectumhoz hasonlóan itt is vannak idő- és módjelölők (tőkiterjesztések), van egy inifinitivusi végződés, és ide tartozik a személyvégződéseknek egy külön paradigmatikus csoportja, amely csak a jelenidejű, kijelentő módú perfectumban található meg. (Később látni fogjuk majd, hogy a tőkiterjesztéseket követhetik ugyanazok az aktív személyvégződések, amelyek az imperfectumi alakokban is láthatók.) A jelenidejű, kijelentő módú perfectumi paradigmához magyarázatot kell fűznünk. Ennek a végződései heterogén és részben párhuzam nélküli csoportot alkotnak, melyek részben még etimológiailag is különlegesek bizonyos mértékig (1. CLACKSON - HORROCKS 2007: 98-101; WEISS 2009: 390 kk.; CLACKSON 2007: 120-128; LEUMANN 1977: 606-608). A hatból két végződés nem található meg sehol másutt az igeragozásban (ISing -i, 2Sing -isti), kettő azonosnak tűnik a másutt látható megfelelőjével (3Sing -it, lPlur -imus), kettő pedig egy tő-5 Azt, hogy az ilyen igetövek (vagy legalábbis egy részük) [w]-re végződik fonológiailag, különböző összefüggésekben és különböző érvekkel megtámogatva már többen fölvetették, 1. pl. JURET (1913: 200), MORALEJO (1991) vagy TOURATIER (2005: 68 kk.).
