Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Tanulmányok - Borbély Anna: Egyéni fenntartható kétnyelvűség (Individual sustainable bilingualism) 7
Egyéni fenntartható kétnyelvűség 13 A fenntartható kétnyelvűség mérése skálával A következőkben bemutatásra kerül egy „mérőeszköz”, az a skála, amellyel az egyének (illetve különböző csoportjaik) a húsz év alatt véglegesülő és 181 megfigyelést tartalmazó mintában a fenntartható kétnyelvűség szerint elrendezhetők. Ezt követően a fenntartható kétnyelvűség mérésére kialakított skála, az ún. Fenntartható Kétnyelvűségi Skála (FKS) eredményeit összevetjük a rangsorba állított egyének egyéb mutatóival. Az FKS a román, a román és magyar, illetve magyar válaszok szerint szintezett „mérőeszköz”, és a nyelvszociológiái változók nyelvválasztási szintjeit méri longitudinális megfigyelésekkel. A longitudinális megfigyelések elrendeződését követően alakulnak (alakíthatók) ki azok a csoportok, amelyek segítségével kideríthetők lesznek, hogy kik azok az egyének, akikre a fenntartható kétnyelvűség a leginkább, illetve a legkevésbé jellemző. A továbbiakban az FKS mutatóinak részletesebb ismertetésére kerül sor. Longitudinális megfigyelések A longitudinális megfigyelések az egy-egy adatközlőtől TI, T2 és/vagy T3 során, a 13 nyelvszociológiái változóra kapott adatok (pontosabban az 1-2-3 kódértékek) átlaga. Azért kerülendő ebben az esetben a pusztán adatközlőkre történő utalás, mivel lehetnek olyan adatközlők, akikkel egyszer, akikkel kétszer és akikkel háromszor készült vizsgálat. A longitudinális megfigyelések 91 adatközlőtől származnak és 181 megfigyelést képeznek úgy, hogy 34 adatközlő egyszer, 24 adatközlő kétszer, 33 adatközlő pedig háromszor lett kikérdezve. Nyelvszociológiái változók: nyelvhasználati színterek (szituációk), identitás, attitűdök és nyelvtudás A LongBiLing kutatásban vizsgált 25 nyelvválasztási szituációból (1. BORBÉLY 2014, 4. fejezet) az FKS kidolgozáskor 8 szituáció lett kiválasztva (vö. Melléklet, kérdések). Kiválasztásukat két minőségi szempont vezérelte. Az első - és fontosabb szempont - az volt, hogy a szituációk - a lehetőségekhez képest - tükrözzék az adatközlők nyelvválasztásra utaló egyéni döntéseit. Ilyenek például a gyermekkel vagy az imával összefüggésbe hozható nyelvválasztási szituációk, de kevésbé felelnek meg ennek a kritériumnak a munkahellyel, vásárlással, egészségüggyel, hivatalos ügyintézéssel összefüggő szituációk. A második szempont az volt, hogy ezek zömmel a román nyelvhasználathoz kötődjenek, így az FKS-ből értelemszerűen többnyire azok a nyelvhasználati színterek/szituációk maradtak ki, amelyekhez legnagyobb mértékben a magyar nyelv kapcsolódik. Az FKS kidolgozásakor a két szempont szerint kiválasztott nyelvválasztási szituációk mellé további 5 változó került: az interjúhelyzetben történő román
