Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Tanulmányok - Borbély Anna: Egyéni fenntartható kétnyelvűség (Individual sustainable bilingualism) 7
Egyéni fenntartható kétnyelvűség 9 re - Schiffman szerint - tehát inkább az instabilitás a jellemző (1993: 115).5 Elterjedtebb az instabil kétnyelvű közösség típus, ahol a nyelvek használata nem különül el szigorúan egymástól, hanem átfedi egymást, aminek következtében a közösségek saját nyelvük használatáról áttérnek egy másik (általában a többségi) nyelv használatára. Ez utóbbi közösségek a nyelvcsere folyamatát élik át. WEINREICH megfogalmazása szerint nyelvcsere akkor következik be, ha a közösség „egy nyelv szokásos használatáról áttér egy másik nyelv használatára” (1953: 68).6 Ennek legfőbb oka abban áll, hogy a nyelvek „ereje nem egyenlő” (Schiffman 1993: 115). Az eddigi szakirodalom tehát a közösségi kétnyelvűséget dichotomikusan regisztrálta: stabil vagy pedig instabil. A tanulmány egy harmadik lehetőségre öszszpontosít: az instabil állapottal párhuzamos fenntartható kétnyelvűségre. A kétnyelvűség variabilitását és változását vizsgáló könyv (BORBÉLY 2014) a nyelvcserehelyzetben tetten érhető kétnyelvűség fenntarthatóságáról is szól. Országos szinten kimutathatóvá vált, hogy a vizsgált hat magyarországi nemzetiségi közösség közül melyekre jellemző a leginkább és a legkevésbé a fenntartható kétnyelvűség (vö. 2. fejezet). Kiderült, hogy egy demográfiailag homogén román nemzetiségi településen milyen mértékben válik fenntarthatóvá a kétnyelvűség, a demográfiailag heterogénebb településekhez viszonyítva (3. fejezet). A fenntartható kétnyelvűség a kétnyelvűségnek az a típusa, amely a nyelvcsere folyamatával párhuzamosan a közösségek összehasonlításakor kimutatható, valamint közösségeken belül bizonyos szinteken addig érvényesül, ameddig a nyelvcsere az adott közösségben be nem fejeződik, tehát a közösségben nincs több kétnyelvű település, nyelvhasználati színtér (intézmény) és beszélő sem. így tehát az eddig tárgyalt stabil és instabil kétnyelvűségen túlmenően a fenntartható kétnyelvűség működését, valamint a vele összefüggő faktorokat is releváns vizsgálni (Borbély 2015). A fenntartható kétnyelvűség nem egy hosszantartó, statikus, két nyelvet érintő jelenség, hanem sokkal inkább az A vagy а В nyelv dominanciájában változatos, folyamatosan és dinamikusan változó nyelvi jelenség, amely egyes kétnyelvű közösségek életében bizonyos feltételek közt valósul meg, a nyelv-5 Pintér Tibor a cigány közösségek kétnyelvűségének leírásához felhasznált físhmani kétnyelvűség diglossziával modell alkalmazásáról hoz fel érveket és ellenérveket, és kijelenti: ,,[a] romani- és beáspárú kétnyelvűség mai magyarországi és szlovákiai helyzete nem tükrözi az Elmélkedett B. A.) és K(özönséges B. A.) kódok hosszú ideje tartó stabil diglossziaszerű elrendezését” (PINTÉR 2009: 398). 6 Az angol nyelvű idézet saját fordításom.
