Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33
48 Maticsák Sándor egyik a Nykysuomen sanakirja [A mai finn nyelv szótára] c. sorozat hatodik darabjaként napvilágott látott Etymologinen sanakirja [Etimológiai szótár] 1987- böl, amely az ő gondozásában jelent meg. Ez a Pauli Saukkonen által szerkesztett finn gyakorisági szótár (Suomen kielen taajussanasto, 1979) ezer - a „holtverseny” miatt pontosabban 1028 - leggyakoribb szavának eredetét mutatja be. (Ez az ezer szó a statisztikák szerint egy általános szöveg 65%-át teszi ki.) Ennek a szóállománynak mintegy tíz százaléka tartozik a legrégibb rétegbe (összesen kb. 300 uráli/finnugor alapszó van a finnben, s mint tudjuk, ezek nagyon gyakoriak: e lista szerint az ősi szókészlet egyharmada tartozik a legfrekventáltabb szavak közé). Szintén sok a belső keletkezésű szó. E szókincs kb. egyharmadát teszik ki a jövevényszavak. Häkkinen az 1028 szót ábécérendben adja közre (de jelöli a szó sorszámát). Mivel ez a mü a széles nagyközönségnek készült szótársorozat egyik darabja, így a címszó utáni magyarázó rész világos, közérthető nyelvezeten íródott. Az idegen nyelvi adatokat Häkkinen egyszerűsített átírásban adta közre. Irodalmi utalás kevés van, csak az alapvető forrásmunkák szerepelnek a kötetben. (S végezetül álljon itt a tíz leggyakoribb finn szó: olla ’van',ja ’és’, se ’az’, ei ’nem’, joka ’aki, ami’, että ’hogy’, tömő ’ez’, hím ’ő’, voida ’tud; -hat, -hét’, saada ’kap; szabad; -hat, -hét’.) 2004-ben jelent meg a Nykysuomen etymologinen sanakirja [A mai finn nyelv etimológiai szótára], amely - ritkaság ez a mai etimológiai szótárak sorában - Häkkinen „egyemberes” munkája. A szótár voltaképpen átmenet a tudományos mü és a nagyközönség számára készített opusz között. Az eddigi szótárak nagy része csak a beavatottakhoz szólt, a misztikus mellékjelekkel gazdagon díszített szóalakok csak a finnugor stúdiumokban elmélyült olvasók előtt fedték fel titkaikat. Ebben a műben új, saját etimológiai kutatások nincsenek, Häkkinen a közelmúlt jeles etimológiai szótárainak (UEW, SSA) eredményeit igyekszik közérthető, a nyelvészet iránt érdeklődő „külsősöknek” is emészthető formában közreadni. Jelentős újítása viszont, hogy a köznyelv mintegy hatezer alapszavát magában foglaló anyagban nemcsak az ősi szókincs és a megszokott jövevényszórétegek szerepelnek, hanem a legújabb jövevényelemek és a fiatal belső keletkezésű szavak is szép számmal képviseltetik magukat, mint pl. a kännykkä ’mobiltelefon’, artisokka ’articsóka\ fajanssi ’fajansz’ stb., habár, mint a szótár bírálója, Janne Saarikivi megjegyzi (2006: 113), a szókincs ilyetén válogatása óhatatlanul magában hordozza az esetlegesség veszélyét. A szócikkek hagyományos módon épülnek fel: első előfordulás, rokon nyelvi megfelelők (ha van), etimológia, irodalom. Häkkinen a finnugor/uráli alapalakokat az UEW alapján adja meg, habár Saarikivi (2006: 115-116) szerint jó lett volna az ősfinn/balti finn alapalakokat is feltüntetni, és a rokon nyelvi példa-
