Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tóth Valéria: Szempontok a források személyjelölő szerkezeteinek értékeléséhez (Notes on the use of onomastic data found in medieval sources) 227
236 Tóth Valéria szerezni és következtetéseket levonni. Ez az attitűd valójában érthető is, az e téren felhalmozódott óriási mennyiségű ismeretanyag azonban nagyon heterogén értékű, mert magán viseli az időben változó kutatási szemlélet és módszer negatív következményeit, s ezzel is összefüggésben gyakran egymásnak gyökeresen ellentmondó nézeteket hordoz. Erre Benkő Loránd többször is felhívta a figyelmet. „A magyarság korai történetéről szóló forrásokból ismert számos tulajdonnevünk olyan velejárókkal élte át tudománybeli pályafutását akár máig is elvergődve, amelyek nem mindenben felelnek meg a jelenkor filológiai és történeti névtani követelményeinek” (Benkő 2003: 68, vö. még 1998b: 157). Ezek a magyarázatok ráadásul - a helyzetet tovább súlyosbítva - igen gyakran tudományos közhelyekként áramlottak tovább a történettudományba. Azt pedig, hogy bizonyos források rendkívül intenzíven vonzzák a figyelmet, talán az Anonymus gesztája iránt megmutatkozó széleskörű tudományos érdeklődésen mérhetjük le a legjobban. A geszta tulajdonnévi elemei körül azért áll fenn fokozott mértékben a tévedések kockázata,9 mert az 1210-es évek végén készült10 11 munka a honfoglalás eseményeit beszéli el. Hitelességének és forrásértékének kérdése tehát valójában két kronológiai síkon is felvetődik: a kutatók nagy része egyetért abban, hogy a geszta helynévi szórványai a 13. század elejére, Anonymus korára vonatkozóan többnyire hitelesnek fogadhatók el, ám a honfoglalás idejére nézve semmiképpen nem szolgálhatnak forrásanyagul. A személynévi szórványok hitelességének helyzete sokkal rosszabbul áll: egy részük nem valós történelmi (vagy akár mondái) személyt jelöl, e személyek nagy valószínűséggel Anonymus elméjének szülöttei, a nevüket pedig szintén ő maga alkotta meg korának helynevei vagy éppen jeles személyiségei alapján (lásd ehhez az említett Anonymus-tanulmányokat, illetve Benkő 2009 is).11 Ettől függetlenül persze egyetérthetünk 9 Ezek némelyikére Benkő Loránd több írásában is rámutatott (lásd ehhez pl. 1995, illetve az Anonymus-tanulmányokat a gyűjteményes köteteiben: 1998a, 2003). 10 Anonymus gesztájának keletkezési idejéről viták zajlottak a nyelvtörténeti és a történettudományi szakirodalomban egyaránt. A vita az utóbbi évtizedekben - úgy látszik - viszonylagos nyugvópontra jutott, és az 1210-es években való keletkezés jórészt elfogadott datálásnak tekinthető (lásd pl. Benkő 2003: 39, 165-166, Veszprémy 2004: 75-76, Holler 2012: 76, bár abban továbbra is vannak véleménykülönbségek, hogy az 1210-es évek elejére vagy a végére tehető-e inkább a geszta születése, sőt újabban az 1220-as évek is előtérbe kerültek lehetséges datálásként: vö. Veszprémy 2013). Ettől eltérő nézetekkel is találkozunk ugyanakkor egyes szakmunkákban (a történeti földrajzában Györfíy György például [1200 k.]/896-ra típusú datálással veszi fel a gesztabeli adatokat, és ugyanígy jár el Fehértói Katalin is az Árpád-kori személynévtárában). 11 Arra, hogy az Anonymus személye iránti elfogódottság hogyan tudta elölni a , józan nyelvészeti kritikát”, Benkő Loránd visszaemlékezése szolgáltat jó példát: „Sosem felejtem el, hogy amikor vagy negyedszázada a Csepel ügyet megpróbáltam helyre
