Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187
220 Tolcsvai Nagy Gábor ige + igekötő sorrend nem perfektuál, hanem ellenkezőleg, folyamatos időstruktúrát eredményez. Ez utóbbi jellemző mutat rá arra, hogy az igekötő és az ige nyelvi egység, de a feldolgozásban két komponensszerkezet valamilyen mértékig elkülönül. Az itteni leírás a be és a megy, illetve a bemegy jelentéstani alapbeállítását vázolja, történeti vonatkozások nélkül. Ám még ez a változat is jelentéstani indokát adja annak a megállapításnak, amely szerint az igekötős, prefixummal ellátott igék jelentéstörténete az uráli nyelvekben történetileg a következő változatokat mutatja (lásd Kiefer - Honti 2003):- határozószói jelentés —» határozószói jelentés és aspektuális jelentés —» aspektuális jelentés —> aspektuális jelentés és akcióminőség-jelentés (az ősi igekötők esetén)- határozószói jelentés -» határozószói jelentés és aspektuális jelentés —> aspektuális jelentés és akcióminőség-jelentés (az újabb igekötők esetén). Az igekötő és ige kompozitumszerkezetként való leírása két fontos általánosabb jellemzőt mutat fel. A kompozitumszerkezet egyetemes elvek alapján jön létre, de nyelv- és kultúraspecifikus tényezők is szerepet játszanak benne. 6. A fel igekötő elsődleges jelentésének megvalósulásai A jelentés dinamikus természetű tudásszerkezet, amely a séma (típus) és megvalósulás kettősségében funkcionál (vö. Langacker 1987: 84-85, Verschueren 1999: 75-114, Tátrai 2011: 51-67). E tényezőnek több fontos összetevője szerepet játszik a jelentés variabilitásában. 1. A jelentés sematizált típusjelentésként gyakorlódik be egyénileg és konvencionálódik közösségi szinten, használati események sematizációja révén. 2. A típusjelentés a prototipikus referensre vonatkozó teljes jelentésszerkezet (a beszélői nézőpontok összegzéseként, amelyhez prototipikus, könnyen előhívható kontextus rendelhető), amely az újabb aktiválások, használati események révén változik, nem „kész” elmebeli tárgy. 3. A típusjelentés a közös figyelmi és referenciális jelenetekben interszubjektív kontextusban valósul meg. 4. A megvalósult jelentés a típusjelentésből aktuálisan, dinamikusan alakított konceptualizáció (kategorizáció és konstruálás) eredménye, az aktuális referenshez van igazítva, teljes jelentésszerkezetéből az aktív zóna, a figyelem előterébe állított rész profilálódik. Az igekötők elsődleges jelentése mint típusjelentés az előző pontokban tárgyalt szemantikai alszerkezetek (jelentésösszetevők) referenciális és kontextuális
